Diana Soto: Csak a bolondok boldogok

Ritkán olvasok dráma műnembe tartozó műveket. Nem azért, mert nem szeretem őket, nem egyhez jó emlékek fűznem, vegyük például Az ember tragédiáját, hanem talán azért, mert könnyebb egy regénybe beleélni magam. Ám Diana Soto rácáfolt erre azzal, hogy nagyon is közel hozta hozzám a művét, egyrészt az írói stílusával, másrészt a választott témájával. Egy nagyon is aktuális témát boncolgat: az internet, de leginkább a közösségi oldalak befolyását a mindennapi életünkre. Ezt egy hétköznapinak tűnő családon keresztül mutatja be, akikről, ahogy haladnak előre a színek úgy hántódnak le a rétegek, és mutatkoznak meg a tökéletesnek tűnő felszín alatt elburjánzott problémáik. Kiderül, hogy a tökéletesnek mutatott kép mögött egy elfojtásokkal, szenvedéssel, meg nem értettséggel, mentális betegséggel küzdő család létezik, amenek tagjai tökéletes hallgatásba burkolóznak, és a dráma végére szinte teljesen megszűnnek családnak lenni. A Csak a bolondok boldogok mindezt olyan nyelvezettel és stílusban tárja az olvasó elé, ami letehetetlenné teszi.

Köszönöm az e-könyvet a szerzőnek!

A történetben adott egy öttagú család: apa, anya, két gyerek és a nagypapa. Bevallom annak ellenére, hogy nem szívelem a „Bezzeg az én időmben…” hozzáállást, ennek ellenére a nagypapa volt mégis az, aki megfogalmazta a megfelelő kérdéseket, amin érdemes olvasás közben/után mindenkinek elgondolkoznia. Ő volt az is, aki megpróbálta összetartani a családot, még ha látszott, hogy egy egyszerű áramszünet nyomán milyen gyorsan omladoznak a tökéletesség álcái. Kimondja továbbá, ami a dráma sarokpontja, hogy a családtagoknak beszélgetniük kellene egymással, de pont a kommunikáció, ami hiányzik. Külön-külön léteznek a lakásban: egy tv elől el nem mozduló apa, egy mindent posztoló anya, és két iskolai zaklatás és árulás áldozatául esett gyerek, akik közül az egyik teljesen begubózik, a másik pedig egy súlyos titkot hordoz. Mindegyiküknek megvan a maga problémája, de talán az anya a legproblémásabb. Nem csak, hogy frusztrált, de mentálisan se mondható épnek, ami a körülötte való széthullás miatt csak fokozódik, és tragédiához vezet. Végül mindenki elfordul tőle, ahogy a családtagok egymástól is. A család kálváriájába a szomszédok is belekeverednek, noha csak mellékszereplőként, de ők is hozzáárulnak az összeomláshoz.

Az alapötlet egyszerű, de működik. Egy hétköznapi áramszünet, ami általában nem különösebben ráz meg senkit, itt viszont egy komplett lavinát indít el. Jól építkezik erre a szerző, kiegészítve a másik fő problémával, a kommunikáció hiányával. Mindehhez sokat hozzátesz a nyelvezet, a mondatok, amiket a szereplők szájába ad. Végig gördülékeny a drámához illeszkedő (verses) megfogalmazás ellenére is.

Olvasás előtt nem tudtam, mit várjak a műtől, de már az első pár oldalon kellemeset csalódtam, ami végig fennmaradt. Végig élveztem az olvasást a kemény téma ellenére is, ami első sorban az író stílusának köszönhető. Örülök, hogy lehetőséget kaptam a történet elolvasására.

Dráma és színházrajongóknak mindenképpen ajánlom. Ezen kívül bárkinek, aki szeretne egy tanulságos családi drámát olvasni.

Értékelés: 4,5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!