Gyönyörű rajzokkal örvendeztetnek meg
ismét a készítők, csakúgy, mint az az előző, Árnyak között kötetnél. A képek
ugyanolyan részlet gazdagok, minden helyszín, figura jól ki van dolgozva. Az
összes állatalak személyisége egyedi, mérhetetlenül emberi is egyben, de ez már
az előző kötetben is tetszett. Borongós hangulat lengi be az egész képregényt,
sokkal sötétebb ez a darab, mint az elődje pedig a világos borító nem ezt
sugallná.
Az előző részből hiányoltam a történetet,
vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésnek találtam. Itt nem volt bajom a
sztorival, sőt, annak ellenére, hogy csak pár oldallal több ez a kötet, mint az
elődje egy sokkal kerekebb, tartalmasabb történetet kapunk, mint az Árnyak
között esetében. A téma is sokkal komolyabb és elgondolkodtatóbb, ami már
mondani valót is hordoz.
Dragomán György előszavát idézve:
“Blacksad, a fekete kandúr-nyomozó arcán
fehér folt van, ezzel a feketék és a fehérek haragját is magára vonja a
történet két különböző pontján. Az igazság persze sosem egészen fekete vagy
fehér, egy noir krimiben kinyomozható formában pedig talán még kevésbé az, mint
egyébként volna, de a történet végére annyi mindenesetre bizonyos lesz, hogy a
fehéren izzó vagy sötéten örvénylő gyűlölet semmiképpen sem vezethet se
boldogsághoz, se szabadsághoz.
Ez a történet lényege, hallottuk már
persze, de nem lehet elégszer elismételni, egy állatszereplők benépesítette
sötét hangulatú krimivilág pedig különösen alkalmas terep annak a bemutatására,
hogy mennyire abszurd, veszélyes és terméketlen is tud lenni a faji alapon
szerveződő elnyomás.”
A történet középpontjában tehát egy
olyan közösség áll, ahol a fehér bundájú állatok elnyomják, kiközösítik a
fekete bundájú állatokat, és emiatt a feketék természetesen gyűlölik a
fehéreket. Nem egy alkalommal szélsőséges, elnagyolt helyzetekkel, klisékkel
operálnak a készítők, de jól bemutatják Canalesék az ilyen társadalmak
buktatóit, visszáságait.
Ebbe a világba csöppen bele Blacksad,
aki egy kislány eltűnésének ügyében kezd el nyomozni, akinek az eltűnéséért
látszólag az anyja sem bánkódik, ami már eleve furcsa (legalábbis az elején így
tűnik, aztán változik a helyzet). Ebből az alapállásból kiindulva kezdi el
felgöngyölíteni az ügyet a kandúr-nyomozó, aki méretes hazugsághálóba ütközik,
mígnem a téli hótakaró alól kibontakoznak a dolgok saját valójukban és
megmutatkozik az igazság, és minden a helyére kerül. Kegyetlen, hazugságokkal
átitatott, sötét világ Blacksad világa, de mindenki megkapja, amit meg kell
kapnia.
Ez a darab most elgondolkodtatott. Az
elődjéhez képest sokkal több rétege van, és sokkal többet mutat az egyedi,
borongós hangulatú noir világból. Azoknak ajánlom, akik egy tanulságos, de
mégis szórakoztató, tartalmas kikapcsolódásra vágynak. A rajzokat órákig lehet
nézegetni, miközben a történéseken mereng az ember.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése