2017. október 8., vasárnap

A döntés szabadsága vagy mégsem? - Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma



Már régóta érdekelt ez a könyv, egyrészt a gyönyörű borító, másrészt a fülszövege miatt, ami felkeltette az érdeklődésemet. A Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton! második könyveként olvastam el, mondván, hogy ez biztos nekem való lesz, mert disztópia és sci-fi meg a téma is nyerő. Na, aztán persze ez nem egészen lett így. Elkezdtem olvasni, és nem igazán úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna. Ennek egyik oka a fordítás, amiről elöljáróban annyit, hogy nem éppen a legjobb, a másik a sci-fi vonal. Ott volt, ott volt, próbálkozott, de a “sci” valahogy nem igazán akart megjelenni, csak hellyel-közzel.

Viszont azért van, ami megmenti a könyvet: a téma és a cselekmény meg részben a karakterek is. Ami viszont még ezeknél is jobb a mondani való és a hangulat. Ez a két dolog majdnem feledtette velem, hogy ez alapvetően nem egy jó könyv, de ez így nem pontos, mert van benne jó is, inkább fele más érzéseim vannak. A fentebb leírtakból is látszik, hogy nem egyszerű értékelni ezt a könyvet. Visszatérve a hangulatra: érfelvágós. Kegyetlen és felkavaró. Nem egyhamar fogom újraolvasni.



Kezdjük a negatívumokkal. A fordítás. Voltak itt érdekes dolgok. Furcsán fordított szavak, nyakatekert szórendek és egyéb nyalánkságok. A fordító és szerkesztő érzésem szerint nem volt egészen a helyzet magaslatán, de ezt menti a legtöbb helyen a sorok között átvilágló eredeti író. Még szerencse. Ámde, ami még ennél is zavaróbb volt az a sci-fi majdnem teljes hiánya. Mert a közeli jövőben játszódik: pipa, disztópia: pipa. Ez idáig oké. DE! Hol a tudományos alátámasztása a világnak és a történéseknek? Ugyanis az egész gebaszt egy biológiai dolog, egy szabadjára engedett vírus okozza, aminek tudósok keresik az ellenszerét. De mit csináltak ezek a tudósok? Miért azt okozta a vírus, amit? Hogy terjedt ilyen gyorsan? Hogyhogy mindenki elkapta? Miért nem volt rá senki sem immunis? Ezekre a kérdésekre nem nyújt választ, sőt, a tudományosság is csak abban merül ki, hogy a főhős apja tudós, és az ő munkájába valamelyest belelátunk, de ez édes kevés ahhoz, hogy valami megalapozott sci-fi legyen, mert amire választ is ad, az jobbára tudományos bull shit. Van és kész, de a hogyan az nincs megalapozva.

Ezzel szemben ott vannak a pozitívumok. Kezdjük rögtön a témával: egy vírus, ami a terhes nőket betegíti meg, akik a gyerekkel együtt meghalnak. Mindenkiben ott a betegség, de csak a terhes anyák lesznek betegek. Így a gének továbbörökítése, a szaporodás jóformán leáll, nem születnek gyerekek és ez rövid idő múlva halálra ítéli az emberiséget. Ebből indul ki a cselekmény, ami egy nagyon para alaphelyzet, amely törvényszerűen magával hozza a társadalmi összeomlást, a káoszt, az emberek őrületét, és ez az, ami zseniálisan van levezetve a műben. Csupán a körítés az, ami nem igazán sikerült, és nem csak a sci-fi elemek, hanem néhol a történet logikája is bicsaklik. Ami menti ezt azok a szereplők, főleg Jessie karaktere, aki egy gondolkodó karakter, sokat tépelődik, minden lehetőséget végigvesz, és csak aztán dönt, nem megy a falnak, nem határozza el magát hirtelen felindulásból, hanem mindent többször végigzongorázva dönt végül úgy, ahogy. Persze, mint minden embert őt is befolyásolja a környezete, a szülei, barátai, ellenségei, szerelme, de végül saját maga hozza meg a nehéz döntést. Ez önzőnek tűnhet, a szülők és a barátja szempontjából talán az is, az ő szempontjukat is meg lehet érteni, de Jessie erkölcsileg föléjük emelkedik és végül, noha nem könnyen, de elfogattam a döntését. Mert azért szörnyű belegondolni abba, hogy önként vállalja a halált, sokáig nem is bírtam elfogadni, de a végére sikerült megértenem, miért jutott erre a következtetésre.

Hátborzongató, kegyetlen valóságot ábrázoló könyv, ahol az emberek beleőrülnek a tehetetlenségbe, amit a szekták és az aberráltak megpróbálnak kihasználni, miközben a kétségbeesett gyerektelenek gyerekeket rabolnak el az óvodákból, és ahol jó néhány fiatal lány gyerekvállalással és a saját életük feláldozásával próbálja megmenteni az emberiség jövőjét, hogy immunis utódok születhessenek. Tökéletes patthelyzet. Ahol nem tudni a választ ezekre a kérdésekre: Ez a döntés szabadsága vagy mégsem? Vagy nincs is választás?

Értékelés: 3,5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése