Már régóta érdekelt ez a könyv, egyrészt
a gyönyörű borító, másrészt a fülszövege miatt, ami felkeltette az
érdeklődésemet. A Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton! második könyveként
olvastam el, mondván, hogy ez biztos nekem való lesz, mert disztópia és sci-fi
meg a téma is nyerő. Na, aztán persze ez nem egészen lett így. Elkezdtem olvasni, és nem igazán úgy haladtam vele, ahogy
szerettem volna. Ennek egyik oka a fordítás, amiről elöljáróban annyit, hogy
nem éppen a legjobb, a másik a sci-fi vonal. Ott volt, ott volt, próbálkozott,
de a “sci” valahogy nem igazán akart megjelenni, csak hellyel-közzel.
Viszont azért van, ami megmenti a
könyvet: a téma és a cselekmény meg részben a karakterek is. Ami viszont még
ezeknél is jobb a mondani való és a hangulat. Ez a két dolog majdnem feledtette
velem, hogy ez alapvetően nem egy jó könyv, de ez így nem pontos, mert van
benne jó is, inkább fele más érzéseim vannak. A fentebb leírtakból is látszik,
hogy nem egyszerű értékelni ezt a könyvet. Visszatérve a hangulatra:
érfelvágós. Kegyetlen és felkavaró. Nem egyhamar fogom újraolvasni.
Kezdjük a negatívumokkal. A fordítás.
Voltak itt érdekes dolgok. Furcsán fordított szavak, nyakatekert szórendek és
egyéb nyalánkságok. A fordító és szerkesztő érzésem szerint nem volt egészen a
helyzet magaslatán, de ezt menti a legtöbb helyen a sorok között átvilágló
eredeti író. Még szerencse. Ámde, ami még ennél is zavaróbb volt az a sci-fi
majdnem teljes hiánya. Mert a közeli jövőben játszódik: pipa, disztópia: pipa.
Ez idáig oké. DE! Hol a tudományos alátámasztása a világnak és a történéseknek?
Ugyanis az egész gebaszt egy biológiai dolog, egy szabadjára engedett vírus
okozza, aminek tudósok keresik az ellenszerét. De mit csináltak ezek a tudósok?
Miért azt okozta a vírus, amit? Hogy terjedt ilyen gyorsan? Hogyhogy mindenki
elkapta? Miért nem volt rá senki sem immunis? Ezekre a kérdésekre nem nyújt
választ, sőt, a tudományosság is csak abban merül ki, hogy a főhős apja tudós,
és az ő munkájába valamelyest belelátunk, de ez édes kevés ahhoz, hogy valami
megalapozott sci-fi legyen, mert amire választ is ad, az jobbára tudományos
bull shit. Van és kész, de a hogyan az nincs megalapozva.
Ezzel szemben ott vannak a pozitívumok.
Kezdjük rögtön a témával: egy vírus, ami a terhes nőket betegíti meg, akik a
gyerekkel együtt meghalnak. Mindenkiben ott a betegség, de csak a terhes anyák
lesznek betegek. Így a gének továbbörökítése, a szaporodás jóformán leáll, nem
születnek gyerekek és ez rövid idő múlva halálra ítéli az emberiséget. Ebből
indul ki a cselekmény, ami egy nagyon para alaphelyzet, amely törvényszerűen
magával hozza a társadalmi összeomlást, a káoszt, az emberek őrületét, és ez
az, ami zseniálisan van levezetve a műben. Csupán a körítés az, ami nem igazán sikerült,
és nem csak a sci-fi elemek, hanem néhol a történet logikája is bicsaklik. Ami
menti ezt azok a szereplők, főleg Jessie karaktere, aki egy gondolkodó
karakter, sokat tépelődik, minden lehetőséget végigvesz, és csak aztán dönt,
nem megy a falnak, nem határozza el magát hirtelen felindulásból, hanem mindent
többször végigzongorázva dönt végül úgy, ahogy. Persze, mint minden embert őt
is befolyásolja a környezete, a szülei, barátai, ellenségei, szerelme, de végül
saját maga hozza meg a nehéz döntést. Ez önzőnek tűnhet, a szülők és a barátja
szempontjából talán az is, az ő szempontjukat is meg lehet érteni, de Jessie
erkölcsileg föléjük emelkedik és végül, noha nem könnyen, de elfogattam a
döntését. Mert azért szörnyű belegondolni abba, hogy önként vállalja a halált,
sokáig nem is bírtam elfogadni, de a végére sikerült megértenem, miért jutott
erre a következtetésre.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése