Eddig nem olvastam még semmit Sarah J.
Maastól, mert nem akartam egy újabb sorozatba belekezdeni (Üvegtrón), de aztán
jött ez a könyv. Ahogy mondani szokták: jött, látott, és győzött! Fölöttem.
Először jött a fülszöveg, ami már önmagában felkeltette az érdeklődésem, aztán
a borító, ami elvarázsolt. Tudtam, hogy nem minden a borító, így muszáj volt a belbecset is megtapasztalnom. Először nem lettünk barátok, sőt, első próbálkozásra ott
is hagytam, aztán csak addig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, így újra
elkezdtem, és hogy közhellyel éljek: Milyen jól tettem! Csak tovább kellett
olvasnom annál, mint ahol először letettem, és eljött a pont nem is sokára,
hogy én ezt az egészet szó szerint megszerettem. Hogy a szereplők tették?
Részben. A világ? Nagyon. De, ami igazán megfogott az, ami a háttérben zajlott
politikai történések címén, mert vastagon volt itt az is. Meg egy kis
romantika, de ez körülbelül a könyv egy százaléka, nem ezen volt a hangsúly,
csak az események szükséges mellékszála.
A Tüskék és rózsák udvara cím mellé
kisbetűvel odaírhatták volna, hogy a kínzás variációi. Mert volt itt minden:
testi, lelki, mentális kínzás, megalázás, semmibevétel, elhanyagolás, leigázás,
birtoklás, elnyomás, csak hogy néhányat említsek a kínzás fajtákból. Többször
kérdeztem meg olvasás közben a szereplőktől gondolatban: hogy vagytok képesek
ezt még elviselni? Az írónő nem cicózik, kegyetlen ott, ahol kell, a szereplői
szenvednek ott, ahol kell. Nem kímél senkit, mindenkinek megvan a maga
keresztje. Az olvasó pedig velük szenved, ki kivel, attól függően, hogy kit
szeret meg a karakterek közül. Én Tamlinért és Feyréért izgultam a legjobban.
Amit nem sikerült teljes mértékben eltalálni:
az információadagolás. Volt egy pont a könyvben, ahol túl sok információt zúdítanak
egyszerre a főszereplőre. Olyannyira, hogy csak pislogtam. Jobban fel kellett
volna vezetni az elején, mert így elmaradt nálam az “aha” élmény, amit az
eldugott információ morzsák okozhattak volna az igazság kiderülésénél. Nagyon
apró jelek azért voltak, de szinte észre sem lehetett őket venni, így túl
hirtelennek hatott az információ áradat. Ettől eltekintve viszont megtetszett
Sarah J. Maas stílusa, így nem ez lesz az utolsó könyv, amit olvasok tőle.
Sokrétű ez a könyv, így nem is fogok
kitérni mindenre, mert az valószínűleg túl sok spoilerrel járna. Az egyik, ami
nagyon tetszett a könyvben, hogy a tündérek itt nem mesebeli jótét lelkek,
hanem félig-meddig elállatiasodott ösztön lények. Ettől az alap felállástól
volt egy kis Szépség és a Szörnyeteg érzetem, főleg az elején, mikor Tamlin
sokszor elvesztette az önuralmát Feyre előtt, és kivillant az állati énje. Ez
nekem valahogy hozzátett az összképhez, de igazán akkor szerettem meg Tamlin
karakterét, mikor a kezdeti idegenkedés után elkezdett barátkozni az emberrel,
megmutatta, hogy ő nem is olyan vad, mint elsőre látszik. Az egymáshoz való
közeledésük jól fel van vezetve, kellően alapos, és mindent jól eltervezett az
írónő. Pedig nem volt könnyű dolga, mert a tündérek és emberek világa, érték
rendje teljesen más, és az, hogy a tündér és az ember egymáshoz közelednek, a
két világot is közelítik. Érdekes volt megfigyelni, hogyan változik meg
mindkettejük gondolkozása. Mindezt úgy, hogy körülöttük jobbnál jobb
mellékszereplők (Lucien, Rhysand, Alis, Nesta) színesítik a történetet.
Nestára külön kitérnék, mert számomra ő
a legambivalensebb mellékszereplő. Az elején nagyon nem kedveltem, azért, ahogy
Feyrével viselkedett. Viszont a történet végére megmutatkozott az igazi
természete, és egy sokkal szimpatikusabb kép alakult ki bennem róla, mint az
elején. A másik, akire még kitérnék Rhysand. (Jaj, drága Rhys, annyira
kiismerhetetlen vagy, hogy elismerésem.) Ő számomra szerethető is meg nem is.
Egyrészt valamilyen szintem jót akar, de csak annyira, amennyire az érdekei
megkívánják. Kedvelhető karakter lenne, de még nem tudom, hányadán állok vele.
A folytatások remélem, fényt derítenek erre is.
A másik, amit kiemelnék: a hangulat.
Leírhatatlan, hogy milyen hangulatot áraszt magából ez a könyv, hogy milyen
hatással van az olvasóra. Aki olvasta, az tudja, miről beszélek, aki még nem és
érdekli egy egyedi fantasy világ, annak ajánlom.
Még egy sorozat, ami megvett magának,
annak meg külön örülök, hogy már nem kell sokat várni a folytatásra.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése