2017. szeptember 19., kedd

A rejtélyek városa - Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa (Isteni városok 1.)



Már régóta érlelődött bennem ennek a könyvnek az elolvasása, de valahogy mindig elmaradt. Végül mégis a kezembe akadt a könyv és mikor a végére értem egyetlen gondolat járt a fejemben: miért vártam ezzel eddig? Mert jó, sőt, nagyon jó. Az urbanfantasy new weird irányzatának kiemelkedő darabja, amely egy kiváló alapötletre épít. A szerző jól mozgatja a különböző szálakat, jól építi fel a nyomozást, a szereplők kutatása közben fokozatosan ismerteti meg a világot az olvasóval. A felbukkanó történelmi emlékek ezt még jobban alátámasztják, de mivel ezek a történet részei, és ügyesen belesimulnak a cselekménybe, nem érződik direkt expozíciónak.

A világmélyítés mellett említést érdemelnek a karakterek is, akik jól kidolgozottal, mindegyiküknek megvan a maga szerepe a megfelelő helyen és időben. Mindegyikükről annyit tudunk meg, amennyi a történet szempontjából feltétlenül szükséges és ez nagyon jól van így. A történetet áthatja a politikai helyezkedés, a szereplők játszmái mindezt egy olyan városban, amit az Istenek öröksége határoz meg, mindent áthatnak a titkok és rejtélyek, és ahol a lépcsők a semmibe vesznek.



A new weird irányzatnak megfelelően a történet egy meghökkentő ötlettel indít, mégpedig azzal, hogy az istenek az emberek között járnak, meghallgatják a panaszaikat és figyelembe veszik az óhajaikat, aztán persze lesz egy olyan ember, aki megöli őket, bár a hogyan az igen-igen kérdéses marad, de igazából az, hogy az istenek elpusztultak, nem is lényeges, mert amit ez a történés elindít, az az igazán fontos. A Villanás, aminek következtében az istenek által létrehozott csodák elenyésznek, egész városrészek tűnnek el, valóság torzulások jönnek létre, és a már rég eltűnt betegségek visszatérnek. Így a Kontinensnek nevezett földrész, ami eddig hódító hatalom volt, háttérbe szorul, és az addig elnyomott Szajpúr emelkedik fel, és válik elnyomóvá.

A történet az Istenek pusztulása után mintegy hetvenöt évvel veszi fel a fonalat Bulikovban a Kontinens hat istenségének központjában. A híveiknek a Világi Rendeletek által tiltva van a vallásuk gyakorlása, ami feszültséget szül, ami főleg akkor lángol fel leginkább, amikor az egyik legnevesebb szajpúri történész Pangyüi professzor az istenekkel kapcsolatos történelmi feljegyzéseket kezdi el kutatni, ami a bulikoviaknak nagyon nem tetszik, mert ők el vannak tiltva az istenekhez kapcsolódó tárgyak birtoklásától, történelmük megismerésétől. Pangyüi pedig a Megnevezhetetlen Raktárakban tárolt isteni tárgyak között is kutat. Közben azonban meggyilkolják. Ennek hatására Bulikovba küldik Ashara Komajdot Szajpúr egyik mesterkémét, aki Pangyüi kiképzője és barátja. Érintett az ügyben, és ennek megfelelően is fog a nyomozáshoz, sokszor az érzelmei vezérlik, ezért jól jön, hogy vele van drejling segédje Sigrud, aki segít abban, hogy a nő megtartsa józanságát, és a kellő időben odacsap azoknak, akik főnökét fenyegetik. A nyomozás közben Shara egyre több rejtélyre, és olyan összeesküvésre bukkan, ami egyre felsőbb körökbe vezet, mind Bulikovban, mind Szajpúrban. Fordulatokban sincs hiány, és a lehetetlen is többször megtörténik a könyv során, mígnem minden a helyére kerül.

A világ részlet gazdag, ahogy a fentebb már írtam jól alátámasztott, minden részlete él, amelyet a természetfeletti jelenségek még érdekesebbé tesznek. Tetszettek a különböző kultúrkörökből - közel-kelet, szláv, indiai, európai – vett elemek, melyek együtt alkottak kaotikus, de élvezhető egységet.

A karakterek közül Shara és Sigrud lett a kedvencem. Előbbi leginkább a tudása és határozott kiállása miatt, utóbbi meg azért, mert badass volt végig. És olyan gesztusai, beszólásai voltak, amik megnevettettek. A mellékszereplők közül Vo, Pitrij és Mulaghesh érdemel említést. Mindegyiküket nagyon megszerettem, Vót kifejezetten sajnáltam, mikor meghalt, a legjobb monológ is hozzá fűződik, amit a halála előtt intézet az őt elintéző őrült istenhez. Mulaghesh tipikus katona volt, de pont a vonalassága és szabadszájúsága miatt szerettem nagyon. Belőle kicsivel több is jó lett volna. Még Vinya Komajdot említeném meg, aki Szajpúrból próbálja mozgatni a szálakat, de Shara, ahogy rájön a miértekre, úgy tesz egyre többször keresztbe neki, míg a végén le is nyomja, ahogy egy ilyen politikai manipulátort kell. A könyvben Vinya:Shara meccs eredménye 0:1. Kíváncsi leszek a további kötetek során, ez hogy alakul, már ha lesz egyáltalán jelentősége.

Az értékelést a New York Times Book Review szavaival zárnám: „Egy minden részében eredeti, szürreális város… a valóban újszerű fantasyk kedvelőinek most Bulikovban van a helyük.”

Értékelés: 4,5





----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése