Már régóta érlelődött bennem ennek a
könyvnek az elolvasása, de valahogy mindig elmaradt. Végül mégis a kezembe
akadt a könyv és mikor a végére értem egyetlen gondolat járt a fejemben: miért
vártam ezzel eddig? Mert jó, sőt, nagyon jó. Az urbanfantasy new weird
irányzatának kiemelkedő darabja, amely egy kiváló alapötletre épít. A szerző
jól mozgatja a különböző szálakat, jól építi fel a nyomozást, a szereplők
kutatása közben fokozatosan ismerteti meg a világot az olvasóval. A felbukkanó
történelmi emlékek ezt még jobban alátámasztják, de mivel ezek a történet
részei, és ügyesen belesimulnak a cselekménybe, nem érződik direkt
expozíciónak.
A világmélyítés mellett említést
érdemelnek a karakterek is, akik jól kidolgozottal, mindegyiküknek megvan a
maga szerepe a megfelelő helyen és időben. Mindegyikükről annyit tudunk meg,
amennyi a történet szempontjából feltétlenül szükséges és ez nagyon jól van
így. A történetet áthatja a politikai helyezkedés, a szereplők játszmái mindezt
egy olyan városban, amit az Istenek öröksége határoz meg, mindent áthatnak a
titkok és rejtélyek, és ahol a lépcsők a semmibe vesznek.
A new weird irányzatnak megfelelően a
történet egy meghökkentő ötlettel indít, mégpedig azzal, hogy az istenek az
emberek között járnak, meghallgatják a panaszaikat és figyelembe veszik az
óhajaikat, aztán persze lesz egy olyan ember, aki megöli őket, bár a hogyan az
igen-igen kérdéses marad, de igazából az, hogy az istenek elpusztultak, nem is
lényeges, mert amit ez a történés elindít, az az igazán fontos. A Villanás,
aminek következtében az istenek által létrehozott csodák elenyésznek, egész városrészek
tűnnek el, valóság torzulások jönnek létre, és a már rég eltűnt betegségek
visszatérnek. Így a Kontinensnek nevezett földrész, ami eddig hódító hatalom volt,
háttérbe szorul, és az addig elnyomott Szajpúr emelkedik fel, és válik
elnyomóvá.
A történet az Istenek pusztulása után
mintegy hetvenöt évvel veszi fel a fonalat Bulikovban a Kontinens hat istenségének
központjában. A híveiknek a Világi Rendeletek által tiltva van a vallásuk
gyakorlása, ami feszültséget szül, ami főleg akkor lángol fel leginkább, amikor
az egyik legnevesebb szajpúri történész Pangyüi professzor az istenekkel
kapcsolatos történelmi feljegyzéseket kezdi el kutatni, ami a bulikoviaknak
nagyon nem tetszik, mert ők el vannak tiltva az istenekhez kapcsolódó tárgyak
birtoklásától, történelmük megismerésétől. Pangyüi pedig a Megnevezhetetlen
Raktárakban tárolt isteni tárgyak között is kutat. Közben azonban
meggyilkolják. Ennek hatására Bulikovba küldik Ashara Komajdot Szajpúr egyik
mesterkémét, aki Pangyüi kiképzője és barátja. Érintett az ügyben, és ennek
megfelelően is fog a nyomozáshoz, sokszor az érzelmei vezérlik, ezért jól jön,
hogy vele van drejling segédje Sigrud, aki segít abban, hogy a nő megtartsa
józanságát, és a kellő időben odacsap azoknak, akik főnökét fenyegetik. A
nyomozás közben Shara egyre több rejtélyre, és olyan összeesküvésre bukkan, ami
egyre felsőbb körökbe vezet, mind Bulikovban, mind Szajpúrban. Fordulatokban sincs
hiány, és a lehetetlen is többször megtörténik a könyv során, mígnem minden a
helyére kerül.
A világ részlet gazdag, ahogy a fentebb
már írtam jól alátámasztott, minden részlete él, amelyet a természetfeletti
jelenségek még érdekesebbé tesznek. Tetszettek a különböző kultúrkörökből -
közel-kelet, szláv, indiai, európai – vett elemek, melyek együtt alkottak
kaotikus, de élvezhető egységet.
A karakterek közül Shara és Sigrud lett
a kedvencem. Előbbi leginkább a tudása és határozott kiállása miatt, utóbbi meg
azért, mert badass volt végig. És olyan gesztusai, beszólásai voltak, amik
megnevettettek. A mellékszereplők közül Vo, Pitrij és Mulaghesh érdemel
említést. Mindegyiküket nagyon megszerettem, Vót kifejezetten sajnáltam, mikor
meghalt, a legjobb monológ is hozzá fűződik, amit a halála előtt intézet az őt
elintéző őrült istenhez. Mulaghesh tipikus katona volt, de pont a vonalassága
és szabadszájúsága miatt szerettem nagyon. Belőle kicsivel több is jó lett
volna. Még Vinya Komajdot említeném meg, aki Szajpúrból próbálja mozgatni a
szálakat, de Shara, ahogy rájön a miértekre, úgy tesz egyre többször keresztbe
neki, míg a végén le is nyomja, ahogy egy ilyen politikai manipulátort kell. A
könyvben Vinya:Shara meccs eredménye 0:1. Kíváncsi leszek a további kötetek
során, ez hogy alakul, már ha lesz egyáltalán jelentősége.
Az értékelést a New York Times Book
Review szavaival zárnám: „Egy minden
részében eredeti, szürreális város… a valóban újszerű fantasyk kedvelőinek most
Bulikovban van a helyük.”
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése