Ted Chiang egy érdekes figura. Nem ír
hosszú regényeket vagy regényfolyamokat, hanem novellákat ír, és mégis
odafigyelnek az írásaira, mert egy jelenség. Állítom ezt az után, hogy
végigolvastam nyolc novelláját, amik alapján egy egyedi felfogású, határozott
hangú írót ismerhettem meg. Bár a Chiang jelenség nem ezzel a kötettel kezdődött
nálam, hanem az Érkezés című filmmel, ami megismertette velem szerző nevét.
Olyan nagy hatása volt rám annak a filmnek, úgy ültem végig, hogy csak ámultam,
és tudtam, hogy ebből nekem több kell, amit meg is kaptam a kötettől, mert a
varázslat megvolt, noha nem attól a novellától kaptam meg, amitől vártam a film
után. Az Életed története, mivel már ismertem a cselekményt nem adta azt, amit
a film után vártam, jó volt, de nem szegezett a székbe, mint a film. Ami
viszont igen, azok a kedvenceim lettek a kötetből. Rögtön a nyitó novella, a
Bábel tornya ilyen a hatalmas tereivel vagy az Értsd meg! az elme
kiterjesztésével, de a tényleges kedvencem a Hetvenkét betű lett, ami az emberi
lét mibenlétét, a teremthetőségét járja körül. A többi novella is érdekes,
mindegyikben van valami egyedi, amiért érdemes elolvasni őket. Ami mindegyikben
közös az a hit vagy Isten jelenléte. Ez a téma bizonyos mértékig mindegyikben
jelen van, ez az, ami összekapcsolja a novellákat a különbözőségük ellenére. Mindent
egybevetve ez az első válogatás, ami eddig a szerzőtől megjelent, 2018-ra
várható a második, amit ezután érdeklődve várok.
Bábel tornya
Babilon újratöltve. Chiang egyedi
értelmezést adott a torony építésének, kiterjesztette a tereket, valóságokat, miközben
bemutatja a torony építők életét különböző magasságokban, ahogy a főszereplő
Hillalummal és bányásztársaival haladunk egyre fentebb olvasás közben.
Kitárulnak előttünk a terek, a különböző magasságok egyedi világát aprólékos
részletességgel mutatja be, miközben a szereplőkkel együtt a világ
értelmezését, milyenségét kutatja. Ennek a novellának sok rétege van, sok
gondolkodni valót hagy maga után.
Értsd meg!
Agytuningolás hormonokkal. Érdekes
elmélet, főleg, hogy mint kiderült, egészséges emberekre nincs hatással. Tehát
kell néhány károsodott agy, hogy kipróbálják, mi lesz, amit meg is tesznek. De
persze kockázatos, mert függ a sérülés súlyosságától, és persze a cél sem csak
a gyógyítás. A szokásos recept, adott egy gyógyszer, aminek pozitív mellékhatása
van, és a hatást tapasztaló embereket a kormány felhasználná a saját céljaira.
Maga ez a rész nem is volt különösen érdekes, inkább a magasabb intelligencia
szintre lépett emberek voltak azok. A főszereplő Leonon keresztül követhetjük
nyomon az elme, a felfogóképesség fejlődését. Ahogy egyre többet fog fel önnön
valójából és a körülötte lévő emberekből, ahogy elsajátítja a nyelveket vagy a
programozást. Mindezt hihetetlen gyorsasággal. Végül saját mintákat alkot, nem
törődve mással, csak a saját fejlődésével. Aztán elkerülhetetlenül szembe
találja magát egy hasonló, de leleményesebb elmével, és a pusztulása
elkerülhetetlen. És itt is győzött az evolúció elmélet, vagyis a jobb fennmaradt,
a kevésbé életképes eltűnt, bármennyire is azt hitte, hogy túllépett az
evolúción.
Nullával való osztás
Az eddigi novellák közül ez a
legelvontabb. Végig olyan érzésem volt, mintha egy több ismeretlenes egyenletet
olvasnék, amit sehogyan sem tudok megérteni. Aztán rájöttem, hogy csak az
emberi érzelmek azok, amik bonyolultak és sokszor érthetetlenek, mint az
elmélet, amit Renée próbál bebizonyítani. Amolyan nullával való osztás, aminek
a végén semmi értelme sincs, ahogy sokszor az emberi életnek sincs, hiába
keressük. Érdekes körforgás ez.
Életed története
Ezzel a novellával bajban vagyok, mert
előbb láttam a filmet, mint olvastam volna. Ebből kifolyólag korántsem hozta
azt a lehengerlő hatást, mint a film, noha a kettő nem teljesen egyezik meg, de
a végkicsengésük ugyanaz. Sőt, azt kell, hogy mondjam, filmben izgalmasabb
volt, még a nyelvészeti részek is, amit leírva untam. Bár azok a részek, ahol a
heptapod B tanulásának Louise gondolkodására gyakorolt hatásáról is, azok itt
is érdekesek voltak, ahogy maguk a heptapod faj tagjai és gondolkodásuk is.
Talán másképp hatott volna rám, ha most találkozok a történettel először.
Hetvenkét betű
Milyen kevésnek tűnhet ennyi karakter,
pedig ezzel leírhatunk egy képességet, cselekvést, de akár egy szaporító kódot
is. Ebben a fantasy világban az emberi faj túléléséért küzdenek válogatott
tudósok, miközben az átlagember mit sem tud ezekről a problémákról és az új
felfedezésekről. Ebben a novellában is megmutatkozik az emberi kicsinyesség, uralkodni
akarás (Fieldhurst), de ugyanakkor a másik oldalon a szegények életének
könnyítése, az életszínvonaluk növelésének álma (Stratton). Utóbbi ügyes
újakkal ellátott automatáját az emberek szolgálatába akarja állítani, és ehhez
szükséges elnevezéseket kutat, amit pl.: a szobrászok nem néznek jó szemmel,
mert féltik az állásukat. De ez nem riasztja el Shrattont, hanem még nagyobb
tettekre sarkalja, mid az emberi faj megmentése, mind az automatái fejlesztése
terén. Végül egy vallási fanatikus feljegyzései segítségével megalkotja a
megfelelő elnevezést. Tetszett ebben a novellában a világ aprólékos ábrázolása,
és az, hogy bármikor aktuálissá válható erkölcsi kérdésekkel foglalkozott. Amik
alapján felmerült bennem a kérdés: Mit tennénk hasonló helyzetben? A kérdés
adott, a válasz viszont csak az idő adhatja meg.
Az emberi tudomány fejlődése
Elgondolkodtató fejlődési utat tár fel
ez a rövid egyperces. Bár a rövidsége a hátránya is, mert inkább tűnik
hirdetésnek, mint történetnek. Olvastam volna hosszabban is erről a világról,
illetve annak kialakulásáról.
A pokol mint isten hiánya
Egy novella arról, amikor az angyalok
nem jótevőként jelennek meg, hanem szó szerint az isteni akarat
kinyilatkoztatásaként, és mikor megjelennek az egyik oldalon gyógyulás jár
utánuk, a másikon veszteség vagy épp halál. Ebből az alapfelállásból kiindulva
érdekes az emberek valláshoz, hithez és magukhoz a jelenésekhez való viszonya.
Több emberi sorson keresztül tapasztaljuk ezt meg, ami megmutatja a téma
sokszínűségét. Sokszínű, elgondolkodtató írás.
Szépségvakság: dokumentumműsor
Aktuális, örökérvényű témát jár körül.
Az hogy a kinézet alapján ítéljük meg egymást, körülbelül azóta jelen van, hogy
az ember létezik, vagy inkább azóta, hogy megalkotta a szépségfogalmat. A
kinézet miatti előítéletek, megkülönböztetés mindennapos, hiába, hogy sokan még
maguknak sem vallják be, hogy ez alapján osztályozzák az embereket, de mégis
így van. Erre játszik rá a novella, ahol megalkotják a kalliagnózia nevű
állapotot, ami arcvakságot idéz elő a használónál, így nem látják az arcok
negatív vagy épp pozitív jellegzetességeit, minden arc közömbös számukra, így
mindenkihez ugyanúgy viszonyulnak, ezáltal magabiztosabbak, mint a kallit nem
használó társaik. Természetesen a nagyobb érdekcsoportok és a szépségipar
szabályszerűen háborúzik egymással a kalli mellett és ellen, ami érthető,
hiszen ha az egyik eredményt ér el a másik fölébe akar kerekedni valami
újítással. Itt is megfigyelhető, hogy ezeket a szervezeteket nem az egyszerű
emberek érdeklik, hanem a saját igazuk, és a pénz. Minden esetre jó volt eljátszani
a gondolattal, hogy megszűnhet a kinézet alapú megkülönböztetés, ha létezne a
kali, biztosan kipróbálnám, bár ha létezne, akkor a szépészeti plasztikai
sebészet csődbe menne, amit nem bánnék.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése