Szeretem
a jó ifjúsági könyveket, és Az üveggyémánt átka a fülszövege alapján annak
ígérkezett. A borítója is gyönyörű, ami még egy löketet adott a kisregény
beszerzése felé. Mire eldöntöttem, hogy mindenképp megrendelem, akkorra jött a
szerző felkérése, hogy lenne-e kedvem írni a könyvről, ami nem is jöhetett
volna jobbkor. Azt is mondhatnám, hogy ez a szerző és a blogger tökéletes
találkozása volt. Ilyen előzmények után örömmel kezdtem bele a kötetbe, ami nem
okozott csalódást.
Kristin
M. Furrier nagy hozzáértéssel nyúlt az ifjúsági regény műfajához. Egy olyan
aspektust, a testvéri kapcsolatot fogta meg, ami a jelenlegi fiataloknak szóló
könyveknél annyira nem divat, mert inkább a szerelmi viszonyokat vagy éppen az
iskolai életet helyezik a középpontba. Azért is üdítő változatosságot jelentett
számomra ez a kisregény, mert nem egy külső helyszínen, hanem a főszereplő
kamaszok otthonában játszódik, a saját közegükben mutatja be őket, ennélfogva
családias hangulatú, karakterközelibb írás. Főleg a két testvér közötti
interakciókra fókuszál. Az érzéseik is főleg az apró rezdülésekben nyilvánulnak
meg. A kapcsolatukban sok frusztráció bújik meg, amit a szerző egy bonyodalom
elébük gördítésével és annak megoldásával kíván feloldani, ami nagyrészt
sikeres. Ennek hatására a testvérek jobban megismerik, elismerik és megértik
egymást, mint előtte. Ebből következik a történet tanulsága, amit a szerző jól
épít fel.
