On Sai: Lucy

Ritkán fordul elő nálam, hogy egy sorozat második kötete jobban tetszik, mint a nyitókötet, de a Szivárgó sötétség második kötete a Lucy egy ilyen folytatás. Míg Scarnál kellett jó ötven oldal, hogy behúzzon a könyv, a másodiknál már nem volt erre szükség. Vitt magával a maga elsöprő lendületével, miközben tovább mélyítette a világát, tovább árnyalva a szereplőit. Scar és Don továbbra is nagy kedvencem (Chesterrel kiegészülve), Lucyt és Artúrt is kezdem pozitívabb szemmel nézni, de utóbbi szálában még mindig Márk a kedvencem. Az entitások is egyre érdekesebbek, de leginkább az, ahogy az emberek és mentálok gondolkodnak róluk. Nagyon kíváncsi leszek, hogy alakul ez a téma a továbbiakban. Sok kérdést, elvarratlan szálat hagyott maga után a könyv, a két kiegészítő kisregény ezt csak részben tudta enyhíteni, így nagyon várom már az Artúr megjelenését.

Az első könyv stílusával összehasonlítva ez a kötet sokkal pörgősebb és letisztultabb. Nem érződik rajta az enyhe túlírtság, mint a Scaron. Sokkal feszesebb, ami nagyon jót tett neki. A világfelépítésben is sok minden egyértelműbbé vált, és az is sokkal jobban látszik, hogy mi az entitásokkal az író célja, noha még sok a rejtélyes, homályos momentum körülöttük. Ezek talán nem is lesznek megmagyarázva, mert nem is igazán lehet, de azért látszik a tényleges irány, hogy a szerző mit is akar velük elérni.

 

Az entitásokhoz kapcsolódik a Bibliaértelmezés, pontosabban két eltérő mentalitású mentál Don és Lucy Biblia értelmezése. Míg Don a szeretetet látja meg, az emberek szenvedését, és átérzi a sorsukat, addig Lucy teljesen másként látja. Noha ő sem a Gonosz kedve szerint cselekszik, de gyakorlatiasabb indokok vezérlik a Navranon való beavatkozásra. Scar még az utóbbiban is a pozitívumot látja. Ebből és több más momentumból is látszik, hogy a lány egyedien ítéli meg az embereket, mentálokat és az élet történéseit. Ezt szeretem a legjobban benne.

Scar szinte teljes ellenpontja Artúr, aki vele ellentétben nem hisz, sőt, annak ellenére, hogy mindkét entitást látta, egyre jobban elszigeteli magát tőlük. Lassan már senki sem érti a motivációit, egyedül Márk áll ki mellette, de egy ponton már ő is kezdi feladni. Aki az ő szálukból még érdekes, az Adalbert kispap, de leginkább az, ami kiderül róla. Egy érdekes mellékszereplővé lépett számomra elő ezzel.

Kevés olyan könyv van, aminek minden rezdülését, sorát szeretem. A Lucy egy ilyen könyv volt. Talán azért, mert végig úgy éreztem, hogy a szerző sokkal otthonosabban mozog a saját világában, mint az első kötetben, és ez rám is átragadt.

Mindenkinek ajánlom, aki még nem olvasta, de szerette az első kötetet, mert ez még annál is jobb. Azoknak pedig akik még nem ismerkedtek meg a Szivárgó sötétség világával, de szeretik az elgondolkodtató sci-fi történeteket szívből ajánlom olvasásra.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!