"...tegyél
magasról minden következményre. Mi van, ha igazából tényleg tudsz repülni? Ha
pedig mégsem, akkor gondold el, milyen izgalmas lesz zuhanni!"
Ez
a könyvből vett idézet körülbelül tükrözi a kezdeti hozzáállásomat az ebben a
zsánerben íródott regényekhez. Mindig egy jó nagy adag fenntartással fogok bele
bármi hasonlóba. De utólag visszagondolva hallgattam az idézetben szereplő első
félmondatra, és nem törődtem a következményekkel, hanem belekezdtem az
olvasásba. Emellett az is szólt, hogy zenészek szerepelnek benne, és emiatt a
zene is nagy hangsúlyt kap, amit nagyon szeretek, így győzött a kíváncsiságom,
na meg a borító, ami ízlésesebb a félmeztelen pasis borítós könyvek
legtöbbjénél. És hiába, hogy a tartalom számít, nálam ez is szempont, továbbá a
fülszöveg sem rettentett el, amit még egy pluszpontként említenék a könyv
mellett. A másik, hogy simán újraolvasós, pedig sosem gondoltam volna, hogy
ennyire tetszeni fog, főleg, hogy a pozitív előjelek ellenére is azt hittem,
hogy nem leszünk barátok. Aztán az első pár oldalon úgy behúzott a könyv,
vagyis inkább a főszereplő, Evie stílusa volt az, ami miatt az első perctől
akkorákat nevettem olvasás közben, hogy emlékszem, párom oda-odanézett, hogy mi
bajom van. Meglepődtem, hogy mennyire elszórakoztatott ez a könyv. Habár tudni
kell a helyén kezelni, és nem túl sokat, mély tartalmat várni tőle, hanem
hagyni, hogy kikapcsoljon és magával sodorjon. Ha ez megvan, akkor az ember
tényleg úgy érzi olvasás közben, hogy szárnyal, ha viszont nem tud
elvonatkoztatni, és a való világot akarja viszont látni a könyv történéseiben,
akkor zuhanni fog és nagyot csalódni.
Ahogy
a fülszövegből kiderül egy Las Vegasban részegen kötettett házasság utáni
reggel indul a történet, ami akkora klisének érződött első olvasatra, hogy
majdnem ez volt az ismerkedésem vége a könyvvel. Aztán elolvastam pár
értékelést, és kíváncsi lettem, hogy hogy oldja meg a könyv további részét a
szerző, sikerül-e neki kigabalyodni a klisés alapszituációból. Mondhatni ez
maradéktalanul sikerült Scottnak, sőt a végére még többet is hozzátett, mint
gondoltam volna, hogy ki lehet hozni ebből a könyvből. Mert nem csak az alap
konfliktust, a két főszereplő hirtelen házasságát és az aztán való
ismerkedésüket vitte végig, hanem közbe betekintést nyújtott a híres emberek
problémáiba, ihletválságba, drog és alkoholproblémákba, és mindenbe, ami egy
rock bandával járhat. Emellett a női főhős útkeresése is volt a történet, a
kiútkeresés a szülők által lefektetett irányvonalból, miközben végig keresi
önmagát a történések közben. Föntebb írtam, hogy el kell vonatkoztatni a való
világtól, ami főleg a szerelmi szálra igaz, viszont a lány belső és szüleivel
való konfliktusára, ami végig ott húzódik a háttérben, már nem annyira. Az a
része a történetnek már inkább közelebb áll a valósághoz. A szerelemi szálnál
viszont a csili-vili és néhol túlságosan hihetetlen elemek vannak túlsúlyban.
Ami nem baj, mert mint már említettem tudni kell elvonatkoztatni, és feloldódni
a könyvel.
A
feloldódást segíti az író stílusa, amihez nem tudom, mennyit tesz hozzá a
fordítás, mert csak magyarul olvastam, de fergeteges. Az az erő, az a humor és
élet, ami árad a sorokból, leírhatatlan, annak ellenére, hogy néhol már túl
cukormázas, de még ezt is elbírja a történet, így annyira nem zavaró ez sem,
mint lehetett volna.
A
legpozitívabb dolog a regényben, a karakterek ábrázolása. Mindegyiknek
határozottan felépített személyisége van, és a szerző által egyedi hangja.
Ritka, hogy egy szerző képes ennyi egyedi hangon megszólalni, de Kylie-nem még
ez is sikerült. Még a férfi karaktereknél is. Mondjuk azután, hogy olvastam
róla valahol, hogy a férfi karakterek megformálásához tanácsot kért a szerző a
férfi ismerőseitől, ezen nem csodálkozom. A kedvenceim Evie és Mal lettek, noha
utóbbi ebben a kötetben még csak mellékszereplő, de megvett magának az
emberekhez való hozzáállásával és humorával. Evie pedig egy erős karakter, aki
nem esett hasra rögtön egy gazdag zenésztől. Ami nem csoda, mert David a kötet
elején korántsem volt szimpatikus, bár a végére ez megváltozott, és majdnem
annyira megkedveltem, mint Evelynt. Érdekes volt számomra, hogy a női karakter
lett a kedvencem egy ilyen pasi központú könyvben, de Evie volt az, akit az
elejétől fogva megértetett, és néhol együtt is tudtam érezni vele.
A
zsáner kedvelőinek mindenképpen ajánlom, mert nagy eséllyel nem fognak csalódni
benne, a zsánerrel ismerkedőknek csak óvatosan, mert nem biztos, hogy
mindenkinek azt nyújtja, amit én felfedeztem benne. De egy próbát mindenképpen
megér, ha képes az ember vállalni, hogy nem biztos, hogy szárnyalni fog, hanem
belecsapódik a földbe.
Végezetül
álljon itt a kedvenc idézetem:
"És
a szerelem nem mindig sima és egyértelmű. Lehet fájdalmas és mocskos is (..) De
ez nem azt jelenti, hogy ne ez lenne a legcsodálatosabb dolog, ami az emberrel
történhet."
Örülök,
hogy végül nem törődtem a következményekkel, és esélyt adtam a könyvnek. Így
teszek valószínűleg a folytatásokkal is.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése