Amikor először meghallottam, hogy On Sai írástechnikai könyv
írásán gondolkodik, nagyon megörültem neki. Akkoriban még inkább fanfictiont
írtam, de már próbálkoztam saját világokban is írogatni, aminek aránya azóta
megfordult, így pont jókor jött A siker tintájának a megjelenése, mert momentán
elakadtam a világaim felvázolása közben, és kellett egy löket, amire
megfelelőnek bizonyult ez az írástechnikával foglalkozó kötet.
„A kezedben egy lapozgatós könyvet tartasz. Minden fejezet
végén eldöntheted, merre haladsz tovább.” Szól a tanács a könyv bevezető
fejezetében. Amikor először olvastam januárban nem foglalkoztam ezzel a
tanáccsal, hanem sorban elolvastam a fejezeteket, mert kíváncsi voltam a teljes
könyvre, és arra, hogy így olvasva egymásra épül-e. Azt tapasztaltam nagyrészt
igen, főleg az írástechnikai részek, a lélektaniak pedig mélyítik a témákat.
Aztán jött a második kézbe vétel, ahol már a lapozgatós módszert választottam,
és kiderült, hogy így is működik a kötet, bár nem mindig arra irányított, ami
érdekelt, így néhol ugrottam részeket, és kerestem helyettük olyat, ami jobban
megragadott, így felfedeztem, melyek azok a fejezetek, amik a saját szintemen a
legtöbb többletinformációt adták. És itt van az egyik kulcsa a könyvnek: az
olvasó a saját írói szintjéhez mérten haladhat tovább az olvasás során.
Számomra a legerősebb részek az írás pszichológiájáról szóló
fejezetek voltak. Azokon nagyon látszott, hogy a szerző viselkedéselemzőként
benne van a témában, és szeret is róla írni/beszélni. A másik erőssége a humor.
Az egész könyvet átjárja egyfajta játékosság, ami miatt pár oldal után
elfelejti az ember, hogy írástechnikai könyvet olvas.
A könyv hátrányát a szerző maga is megfogalmazza a könyv
végén: „Ha kezdőként először olvastál az írás szakmai alapjairól, lehet, hogy
egy kis írói blokkot fog okozni.” Akiknek ez az első írástechnikával foglalkozó
anyag, amit a kezükbe vesznek, azoknak tényleg tömény lehet, de kisebb
adagokban talán jobban emészthető, és közben a gyakorlati feladatok is
megoldhatóak.
Ha már föntebb a könyv felépítése szóba került, akkor elmondható,
hogy két nagy egységből tevődik össze: írástechnikai és az írás pszichológiájáról
szóló részekből. Az írástechnikai részek rendszerezik az eddig innen-onnan
felszedegetett írástechnikai ismereteket, vagy éppen nevén neveznek olyan
fogalmakat, írói módszereket, amikről már olvashatott az ember máshol is, de
nem volt tisztában a pontos elnevezésükkel. Ezekből a részekből A regényírók
módszerei részt emelném ki. Általában nem sorban írom meg a jeleneteket, amikor
írok, hanem a számomra fontosabbakat előbb, és aztán összekötöm, viszont ezt
megelőzi mindig egy kvázi jelenet lista, ami mentén megy a történet. Ebből a
fejezetből kiderült, hogy a mozaikolás és jelenetlista keverékét használom írói
módszerként. Érdekes volt ezzel szembesülni. Emellett hasznosak voltak még a
világteremtésről és a különböző zsánerekről szóló részek is, sok olyat leírt
bennük a szerző, ami új volt számomra vagy nem annyira ismert.
A pszichológiai részek elszórtan jelentek meg a könyvben, és
jól reflektáltak egy-egy írástechnikai részre, kiegészítve azt a lélektani
oldallal. A legjobban ezek közül az Írás és pszichológia – egy pályázat
meglepetései című fejezet tetszett, mert ott a szerző a saját tapasztalatán
keresztül bemutatta a különböző személyiség típusokat, ami elgondolkodtatott.
Rájöttem, hogy alapvetően vizuális típus vagyok, némi kinesztetikussal (sokszor
írok le mozgásokat) kiegészítve, de legtöbbször nem igazán sikerül jól
láttatnom. Ez a felismerés jól esett, mert most már tudom, mit kell
fejlesztenem. Vagy éppen ott voltak még az írói félelmekről, megakadásokról
szóló részek, amik rámutattak sok írói göröngyre magammal kapcsolatban, így ez
egyfajta írói önismereti könyv is volt számomra.
Ajánlom mindenképpen azoknak ezt a könyvet, akik írással
szeretnének foglalkozni, vagy már aktív írók, mert érdekes, hasznos dolgokra
bukkanhat minden érdeklődő lapozgatás közben. Akik most ismerkednek az
írástechnikával, azoknak részletekben fogyasztva ajánlanám, mert egyszerre sok
lehet az információmennyisége.
A szerző üzenetével zárnám ezt az értékelést, ami főleg
magamnak szól, de minden írónak egy jó tanács:
„Hm, itt vagy még?
Hess, menj írni!”
Azt hiszem, megfogadom.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése