Amikor először meghallottam, hogy On Sai írástechnikai könyv
írásán gondolkodik, nagyon megörültem neki. Akkoriban még inkább fanfictiont
írtam, de már próbálkoztam saját világokban is írogatni, aminek aránya azóta
megfordult, így pont jókor jött A siker tintájának a megjelenése, mert momentán
elakadtam a világaim felvázolása közben, és kellett egy löket, amire
megfelelőnek bizonyult ez az írástechnikával foglalkozó kötet.
„A kezedben egy lapozgatós könyvet tartasz. Minden fejezet
végén eldöntheted, merre haladsz tovább.” Szól a tanács a könyv bevezető
fejezetében. Amikor először olvastam januárban nem foglalkoztam ezzel a
tanáccsal, hanem sorban elolvastam a fejezeteket, mert kíváncsi voltam a teljes
könyvre, és arra, hogy így olvasva egymásra épül-e. Azt tapasztaltam nagyrészt
igen, főleg az írástechnikai részek, a lélektaniak pedig mélyítik a témákat.
Aztán jött a második kézbe vétel, ahol már a lapozgatós módszert választottam,
és kiderült, hogy így is működik a kötet, bár nem mindig arra irányított, ami
érdekelt, így néhol ugrottam részeket, és kerestem helyettük olyat, ami jobban
megragadott, így felfedeztem, melyek azok a fejezetek, amik a saját szintemen a
legtöbb többletinformációt adták. És itt van az egyik kulcsa a könyvnek: az
olvasó a saját írói szintjéhez mérten haladhat tovább az olvasás során.
Számomra a legerősebb részek az írás pszichológiájáról szóló
fejezetek voltak. Azokon nagyon látszott, hogy a szerző viselkedéselemzőként
benne van a témában, és szeret is róla írni/beszélni. A másik erőssége a humor.
Az egész könyvet átjárja egyfajta játékosság, ami miatt pár oldal után
elfelejti az ember, hogy írástechnikai könyvet olvas.
A könyv hátrányát a szerző maga is megfogalmazza a könyv
végén: „Ha kezdőként először olvastál az írás szakmai alapjairól, lehet, hogy
egy kis írói blokkot fog okozni.” Akiknek ez az első írástechnikával foglalkozó
anyag, amit a kezükbe vesznek, azoknak tényleg tömény lehet, de kisebb
adagokban talán jobban emészthető, és közben a gyakorlati feladatok is
megoldhatóak.
