Forrás: TeSó |
Gyász
A viharos szél
becsapott a nyitott ablakon, belekapva a hajába. Keze megremegett, és
átdöfte a tűt a fehér lepel szegélyén. Ujjából kiserkent a vér, mint az
üvegesen előre bámuló szemekből a könnyek. Egy életet sirattak, ahogy az
eső siratta a napot. Mégis dolgoztak az izmok. Gépies, monoton
egymásutánban mozdult a kar.
A fiatal nő szeme fátylán át nem is érzékelte, hogy elkészült, csak az anyag hullott ki a kezéből, ahogy a férje életének szemei is kiperegtek a homokórából.
Nehézkesen felállt. Megremegett, majd felvette a leplet, aztán elhagyta a szobát, és a nappaliba ment, hogy előkészítse szeretett férjét a holnapi temetésre.
A fiatal nő szeme fátylán át nem is érzékelte, hogy elkészült, csak az anyag hullott ki a kezéből, ahogy a férje életének szemei is kiperegtek a homokórából.
Nehézkesen felállt. Megremegett, majd felvette a leplet, aztán elhagyta a szobát, és a nappaliba ment, hogy előkészítse szeretett férjét a holnapi temetésre.
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése