Borítóleleplezés #79 – Aux Eliza: Ózonőrök

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Aux Eliza regénye, az Ózonőrök, ami a Vörös pöttyös sorozatban érkezik. A borítót Aux Eliza tervezte.

 

Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!

A borító

 

 

 

A fülszöveg

 

Líviusz az ózonőrök mindennapi életét éli, már amennyire hétköznapi dolognak számít varázserővel felügyelni a természetet. Ám az ózonőrök egy nem várt akadályba ütköznek: a környezetszennyezés miatt a Föld irányíthatatlanná vált, és teljes a káosz. Líviusz nyomozásba lendül, hogy rájöjjön a megoldásra.

Melánia egész életében a testvérei árnyékában élt. Mindig mindenben jobbak voltak nála, és ami talán a legfontosabb: nekik volt szupererejük. De, amikor kiderül, hogy közeledik a világvége, a lánynak esélye nyílik bizonyítani a rátermettségét. Ha meg tudná menteni a bolygót, végre őt is elismernék.

Lehet, hogy több minden van a háttérben, mint pár eldobott műanyag palack? Vajon sikerül megmenteni a bolygót, mielőtt túl késő lesz?

A Regényes Természet regénypályázat nyertese.

Fedezd fel a titkait!

 

Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, IDE KATTINTVA előjegyezheted, később megrendelheted!

Ha pedig várólistára/kívánságlistára tennéd, azt ITT teheted meg.

 

A szerzőről

1999-ben születtem, magyartanár-könyvtárostanár szakon tanulok az egyetemen. Az írás azóta áll közel hozzám, hogy megismertem a Harry Pottert. A könyvek átsegítettek számos krízisen, és a célom az írással, hogy én is segíthessek másoknak. Novellákat, meséket és regényeket írok, főleg fantasy és romantikus zsánerű történetekkel foglalkozom. Képzett barista vagyok, de sok íróval ellentétben az én üzemanyagom nem a kávé, hanem a tea. Van még egy furcsa tulajdonságom: sokkal jobban szeretem a főszereplőknél az ellenségeiket. A regényeimben ezért gyakran visszatérő szereplő a nagyon menő főgonosz. A természet szeretete ihlette az első regényemet, az Ózonőröket, amely díjazott lett a Regényes természet pályázaton.

 

Exkluzív idézetek

 

#1

„A szüleink mindig azt mondják, tisztelnünk és óvnunk kell azt, ami a miénk, hogy az is tisztelhessen minket.”

 

#2

„A szimbólum jelzi, hogy az ózonőr melyik évszakkal tud bánni. Van például egy esőfelhő jelű, ő az esős évszakot tudja irányítani a trópusokon. A testvére pedig a száraz évszakot. Rufinának sárga falevelet varrt anya a ruhájára, Zoránnak napot, Szvetlánának valami tavaszi virágot, Líviusznak meg hópelyhet. Anya nekem is csinált egyenruhát, de az enyémen nincs semmilyen jel. Az átlagosoknak sajnos nem jár. Biztos azt hitte, hogy ezzel majd nem érzem magam annyira kívülállónak a többiek mellet, de csak rátett egy lapáttal a magányosságomra.”

 

#3

„– Olyan gyorsan nőtt a hőmérséklet, nem lehet véletlen… Mintha valaki szándékosan akarná elpusztítani a bolygót.

– Miért akarna bárki ilyet tenni? – kérdezi egy riadt copfos kislány. (…)

– Nem tudom, de valakinek biztos az érdekében áll – válaszolok. – Valaki vagy valami előidézte.

– És ha megtaláljuk ezt a valamit, elpusztíthatjuk – kapcsolódik be Rufina is.

– És visszakapjuk az irányítást a természet felett – mosolyodik el Szvetlána. Most először tűnik lelkesnek amióta hazaértünk.

– És helyreáll a rend az Ózonőr Társaságban – mondja apa mindenkinek, mintha csak az ő ötlete lett volna.

– Lényegében így működik, igen – bólogatok, és visszaülök a helyemre.

Zorán felhorkan. Mindenki felé fordul.

– Lényegében? Tesó, ha ezt a szót kell használnod, már bajban vagyunk.”

 

#4

„Sosem gondoltam volna, hogy a világvégét az eldobott műanyag poharak okozzák majd, de mégis itt vagyunk.”

 

 

  

----   

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!