Az idei előtt eddig egy Könyvfesztiválon, a 2017-esen vettem részt, mert a Könyvhétre sikerült többször eljutnom. Valahogy a szabadtéri könyves nyüzsgés jobban fekszik nekem, de ha már a koronavírus-járvány miatt két évig szinte teljesen nélkülöznünk kellett a nagyobb könyves eseményeket, így úgy döntöttem, idén mindenképp kilátogatok a Millenárisra. Már csak azért is, mert az öt évvel ezelőtti Könyvfeszt volt életem első könyves eseménye, és nagyon kellemes élménynek maradt meg (ITT elolvashatjátok az akkori beszámolómat).
A Könyvfesztivál bejáratához érve rögtön szembesültem azzal, hogy a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál más lesz, mint az eddigiek. A több külső standnak hála rögtön elkezdődhetett a nézelődés, ami nekem különösen bejött, mert nem volt annyira zsúfolt, mint amilyenre a benti helyszínek kapcsán emlékeztem. Közülük a Bookline Terasz kiemelkedett a maga élénkzöld színével és ötletes megoldásaival.
A belső helyszínek a Millenáris D és a G épületében kaptak helyet, a B ezúttal nem volt a Könyvfesztivál része, így a belső standok jóval kisebb helyre zsúfolódtak össze. Ráadásul a D épület egyik felében az Álmok álmodói kiállítás kapott helyet, ami még jobban csökkentette az eseményre használt területet. Nem tudom, konkrétan ezért, vagy más okból, de sokkal kevesebb kiadó pakolt ki, mint a Könyvhétre. Amit egyrészt sajnáltam, másrészt viszont így talán nagyobb hely jutott a kint lévő kiadóknak, bár még így is bőven volt szükség kreativitásra, hogy standok ne tűnjenek zsúfoltnak. Volt jó néhány kitűnő példa a „sok könyv kis helyen, de ízlésesen elrendezve is elfér” elvre.
Végül úgy hozta az élet, hogy lehetőségem nyílt mind a négy napon (többet nem csinálok ilyet, mert kissé sok volt a jóból :D) kilátogatni a Könyvfesztiválra, így jöjjön egy rövid naponkénti beszámoló Luthien Könyvvilága módra.
2022.09.29., csütörtök
Az első napon délután kettő körül értem ki a Millenárisra. Az elején csak megfigyeltem, főleg azt, hogy az épületek hogyan helyezkednek el egymáshoz képest, mert a térkép nem volt túl informatív, sőt, néhol eléggé pontatlanra sikerült, ezért inkább a vizuális benyomásokra hagyatkozva tájékozódtam.
Miután kívülről megnéztem a helyszíneket, a G épület felé vettem az irányt. Elsőként a standok zsúfolt elrendezése tűnt fel, ami nem egy helyen klausztrofób érzést keltett bennem. Ennek a csúcsa a Főnix Könyvműhely standjának környéke volt, amit egy kis csücsökbe dugtak el az emeleti részen, legbelül. Pedig az egyik legvidámabb hely volt az egész Könyvfeszten, többször visszalátogattam hozzájuk.
Sok mindenért kárpótolt, hogy az épületben kitűnően lehetett föntről fotókat készíteni.
Meglepően hamar sikerült körbenéznem, mert, ahogy föntebb írtam, a Könyvhéthez képest jóval kevesebb kiadó vett részt ezen a négy napon. Aztán pár könyvel és néhány röpke találkozással később, ezek során többek között újfent összefutottam Rácz-Stefán Tibor író-bloggerrel, akivel mindig öröm találkozni, 16 óra felé a Nemzeti Táncszínház épülete felé vettem az irányt, ahol a Könyfesztivál megnyitóját tartották. Az előtérben Suba Csabába futottam, aki a Könyvelem könyves vlog szerkesztője. Köszönöm a röpke, de tartalmas beszélgetést.
A színházteremben középtájon sikerült helyet találnom, ami mind látvány, mind hangosítás szempontjából nyerőnek bizonyult. Habár utóbbira a fellépő Lash&Grey duó panaszkodott egy kicsit, mert először nem sikerült őket beállítani, de hát egy jól megszervezett esemény sem múlhat el kisebb baki nélkül, márpedig a megnyitó ezt leszámítva tökéletesre sikerült.
A nyitóbeszédet Tóth Krisztina József Attila-díjas költő, író, műfordító mondta el. Szövegének a Be nem húzott nyakak címet adta, ami az egésznek már a legelején egyedi hangulatot adott.
Ezt a gondolat képezte a mondandója gerincét amit Salman Rushdie író esetével kezdett, akit egy New York-i előadásán nyakon szúrtak, a folytatásban kitért az írók szerepével nehéz időkben, a sort pedig a fesztivál díszvendégével, Szvetlana Alekszijeviccsel zárta, aki az ő szavaival élve nem szereti behúzni a nyakát, azaz ki mer állni, és kimondani dolgokat, még akkor is, ha az kellemetlen. Ezt fűzte tovább, kiterjesztette nagy általánosságban az írókra, akik a fennálló mindenkori rendszerek számára sokszor kellemetlen igazságokat is kimondanak, és a felszínen tartanak. Végezetül megköszönte minden meghívott írónak, hogy „velünk együtt kellemetlenkedik, hogy könyveivel segít felrázni, hogy nyugtalanít, hogy makacsul hajtogatja, hogy nincsen kétféle igazság, csak egyetlenegy. …Gondolkodjunk el együtt az irodalom szerepéről. Írjunk róluk. Rólunk. Jegyezzünk le mindent. És ne húzzuk be a nyakunkat. ” A zárszó elhangzása után vastapsot kapott, nem véletlenül.
A nyitóbeszéd után a díszvendég ország, Szlovákia képviseletében Görözdi Judit, irodalomtörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének igazgatója mondott beszédet.
Mondanivalóját a nyitottságra, az egymással való szolidaritásvállalásra hegyezte ki. Arra, hogy legyünk nyitottak egymás országaira. Nem volt olyan erőteljes, mint Tóth Krisztina, de ennek a beszédnek a szerepe inkább a bemutatkozás volt, aminek minden szempontból megfelelt.
A következő részben Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és Dr. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke adta át a Budapest Nagydíjat Szvetlana Alekszijevicsnek. Majd Háy János méltatta az írónőt.
Végül elérkeztünk az este lényegéhez, a pódiumbeszélgetéshez. Szvetlana Alexijeviccsel a könyveinek magyar fordítója, M. Nagy Miklós beszélgetett.
Szó esett minden magyarul is megjelent könyvéről, főleg a Csernobili imáról, valamint a Nők a tűzvonalban és a Fiúk cinkkoporsóban című kötetekről, ezek keletkezéséről, arról, hogyan készítette a szerző a szükséges interjúkat, mit érzett, mit gondolt közben. Tartalmas és tanulságos beszélgetés hallgathattunk meg.
A műsor bő két órán át tartott, utána visszaindultam öcsémékhez, ahol a négy nap során megszálltam. Mindent egybevetve kellemesen telt a délután. Sok élménnyel és természetesen néhány könyvvel is gazdagodtam.
2022.09.30., péntek
Ismét délután néztem ki az eseményre. Enyhén szemerkélt az eső, de szerencsére nem tartott sokáig, így a tömeg is érezhetően gyűlni kezdett. Érezhető volt, hogy közeledik a hétvége. A második napon a D épületet jártam végig. Zömében ebben az épületben kaptak helyet a mese- és ifjúsági kiadók, illetve az inkább szépirodalom felé orientálódó egyéb társulások, továbbá jó néhány kisebb kiadó. A G épület klausztrofób, zegzugos elrendezése után üdítően fogadtam a D némiképp tágasabb tereit, és a standok elrendezése is jobban sikerült.
Pénteken nem volt konkrét célom, csak sétáltam és nézelődtem, illetve vásároltam, mert a csütörtökhöz hasonlóan még könnyedén oda lehetett férni az egyes standokhoz. Pár órát töltöttem kint, de ez elég volt arra, hogy feltöltődjek az olvasni szerető emberek látványától és a kiadós munkatársak mosolyától. A négy közül ez volt a legnyugisabb nap, de ekkor kapott el úgy igazán a Könyfeszt hangulat, és csak sodródtam az árral.
2022.10.01., szombat
Bezzeg szombaton korán kezdődött a napom, ugyanis tíz órakor az Európa Ponton tartották Szántó Dániel új fantasy könyvének, a Tündekardnak a bemutatóját, amin nagy érdeklődéssel vettem részt. A moderátor Suba Csaba (Könyvelem) volt.
Legelőször arra derült fény számomra, hogy a Dorian: Tündekard a szerző sokadik könyve, eddig krimijei jelentek meg, amikről eddig még csak nem is hallottam, de ezzel a fantasy könyvével szerzett magának egy új olvasót. A bemutatón nagyon meggyőzően beszélt a könyvéről, sőt könyveiről. Arról nem is beszélve, hogy mint az kiderült, szereti a Darren Shant, ami nálam jó pont.
A bemutató után nem sokkal sikerült is dedikáltatnom a könyvet az Európa Kiadó standjánál, amit itt is köszönök Szántó Dánielnek.
A nap további részében Limpár Ildikó, Ecsédi Orsolya és Szvetlana Alexijevics dedikálásán vettem részt. Utóbbiért másfél órát álltam sorba, de végül sikerrel jártam, és úgy érzem, érdemes volt.
A programok között ismerősökkel, kiadós munkatársakkal és barátokkal is összefutottam, többek közt a Molyról inci81-gyel, akitől átvettem a Harleent, standok közti járkálás közben beszélgettünk, Gothic-kal, akivel ismét jó volt találkozni, és végre találkozhattam a nagymamájával is, akit sokat emleget a karcaiban. De volt lehetőségem beszélgetni Pintér-Tót Barbarával (Deidra_Nicthea) a Sarah Andersen képregények fordítójával is, akivel kiveséztük a Fumaxos könyveket. Legközelebb tuti folytatjuk ezt a beszélgetést. A Marysol Standjánál pedig újfent összefutottam a mindig mosolygós Szabó Borkával (Robin O’Wrightly), akivel sokféle dolog szóba jött, és feldobva mentem tovább. Illetve rövid ideig együtt járkáltunk, illetve napoztunk Takács Gáborral (Spaceman_Spiff) és Benkő Mariannával (makitra), akikkel mindig élmény beszélgetni.
Végül zsongó fejjel, fáradtan, de boldogan hagytam el a Millenárist.
2022.10.02., vasárnap
Az utolsó napon hajszál híján sikerült 11-re kiérni a Millenárisra, már kezdődött is A magyar televíziózás legendái című könyv dedikálása a G épület dedikáló pontján.
A könyvben szereplő húsz tévés személyiségből tizenhárman részt is vettek a dedikáláson, majd az Európa Ponton tartott könyvbemutatón. Név szerint: Radnai Péter, a kötet szerkesztője, Bánó András, Benda László, Endrei Judit, Feledy Péter, Gálvölgyi János, Gát György, Horváth János, Juhász Előd, Káplár F. József, Kertész Zsuzsa, Kondor Katalin, Kovács P. József és Vágó István. A beszélgetést Szily Nóra moderálta.
A
nagy létszám és a szűkös idő miatt mindenki csak egy kérdést kapott, de azt
bőven kifejthette, így mindenkire körülbelül ugyanannyi idő jutott. Voltak
vicces, kedves és komoly pillanatok is. A kedvencem az volt, mikor a Gálvölgyi
János megnevetette a közönséget, azonban nem csak mi, hanem a mellette ülő Vágó
István is elnevette magát. Igazán feledhetetlen pillanat.
A nap és a részemről a Könyvfesztivál zárásaként 13 órakor részt vettem Novák Vica dedikálásán, ahol Minka mellett a szerző további terveiről is szót váltottunk, végül vidám hangulatban indultam vissza öcsémékhez pakolni, majd könyvekkel és élményekkel megrakodva hazavonatoztam Szegedre.
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése