2021. május 30., vasárnap

Frank Miller: 300; Xerxes

A Sin City képregények óta tudom, hogy Frank Millernek sajátosan nyers stílusa van, mind szövegileg, mind a rajzolás tekintetében. Néhol enyhén szólva is naturalisztikus és szókimondó, ami hol előnyére, hol hátrányára válik. Személy szerint nekem a Sin City fekete-fehér rajzolásánál sokkal jobban bejött ez a stílus, a noirhoz jobban illett. Ezzel ellentétben a 300-nál kissé sok volt, a Xerxesnél pedig pont az ellenkezője, már-már semmilyen.

Mindenképp el szerettem volna olvasni képregény formában is a történetet, azért, mert annak idején nagyon bejött a 300 filmváltozata, amihez ugyan sokat hozzátett a moziélmény, de még ennyi év távlatából is megmaradt kellemes emléknek. Ennél fogva nagyon kíváncsi voltam az eredeti műre, főleg arra, miként ábrázolták az ikonikus csatát papíron, amit az „Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”– mondat megörökített. Meglehetősen jól. És ha már erre rászántam magam, akkor sort kerítettem a folytatásra, a Xerxesre is, ami sajnos meg sem közelíti a 300 színvonalát.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

 

Mindkét részről elmondható, hogy rajzban erősebb, mint szövegileg. Habár a Xerxesnél ez is megkopott egy kissé, főleg a karakterek megrajzolásánál, lévén hogy a Dareiosz-ház egyes tagja csaknem ugyanúgy néznek ki, így sokszor azt sem lehet követni, hogy éppen kinek a történetét olvassuk. Mivel a 300-ban végig Leonidászon van a hangsúly, így az ábrázolás is sokkal letisztultabb, ami egy sokkal összeszedettebb kötetet és történetet eredményez. Egyszerű a cselekmény ugyan, de látványos és hatásos.

 


Az alkotó átadja vele, amit szeretne, nem ragozza túl, ami eléggé jellemző rá, tulajdonképpen ez a tömörség a védjegye. A Xerxesnél viszont magához képest újít, bonyolítja a cselekményt, amivel igazából nem igazán tud mit kezdeni, kissé bele is zavarodik, ami egy kisebb káoszt idéz elő, és érdektelenné teszi a cselekményt.

 

A „szélesvásznú”, fektetett, A4-es keménytáblás formátum teszi  igazán különlegesé ezeket a képregényeket, amitől kézbe véve olyan érzést kelt, mintha egy film képes tervezetét tartanánk a kezünkben. Erre a képi beállítások is rásegítettek, amik közül a 300 film jó néhányat át is vett, ahogy Miller frappáns tőmondatait is.

 

A két képregényről részletesebben:

300

 

Xerxész perzsa király hatalmas seregének lépte alatt reng a föld a görög félszigeten, amely az ész és a szabadság utolsó reményét jelenti a miszticizmus és a zsarnokság tengerében. A pusztító hullámnak Leónidász király vezetésével maroknyi, alig háromszáz harcosból álló csapat készül gátat szabni Thermopülainél, a meleg források kapujánál. Csakhogy ők háromszázan nem csupán harcosok… hanem SPÁRTAIAK.

 

Rögtön a fülszövegből kiderül, hogy egy történelmi esemény áll a képregény középpontjában, noha történelmi hűségről nem igazán beszélhetünk, mert Miller elég szabadon értelmezi a ránk maradt forrásokat. Viszont mi lett volna, ha… sztorinak nagyon is megfelel, sőt, mélységet ad a fentebb már idézett „Itt fekszünk…” kezdetű szállóigének. Mégpedig azzal, hogy megmutatja, 300 harcos hogyan tudott egy vesztes helyzetet győzelemmé fordítani és dicső halált halni érte. Közben egy férfi, egy király, Leonidász drámája is kibontakozik azzal, hogy a rettenthetetlen vezető és harcos mögött felsejlik a férfi, aki ugyanolyan esendő és ugyanúgy hibázik, mint bárki. Gondolok itt főleg a deformáltan született, katonának vágyó honfitársával közös jelenetére és a vele kapcsolatos döntésére, ami végzetes áruláshoz vezetett. Ez a jelenet mutatja meg legjobban, milyen is Leonidász valójában.  Ez a hiba végig ott lebeg a későbbi történések felett, amit végül csak a hősi halálával tud feloldani.

 

A rajzolás, a fekete-fehér árnyékolással való játék itt is nagyon tetszett. Valamint van benne néhány emlékezetes beállítás, ami a filmben is visszaköszön, viszont így papíron az ütközet sokkal kevésbé grandiózus, és kisebbet is üt, mint a filmben.


Xerxes

Xerxész perzsa király folytatja hódító útját, hogy megbosszulja atyja, Dareiosz vereségét és saját, Thermopülainél elszenvedett kudarcát. A világhódító uralkodó olyan birodalmat akar létrehozni, melyhez foghatót még senki sem látott, ám a nyakas görögök ezúttal sem adják olcsón szabadságukat…

A fülszöveg alapján egy összeszedett, egyszerű vonalvezetésű bosszúsztorira számítottam, de helyette egy élvezhetetlen katyvasz lett a végeredmény.  A történet sokkal gyengébb, és mintha Miller nem tudná, hová akarja kifuttatni a történetet, csapongott, és az átvezetésekkel is gondjai akadtak, pedig ez a kötet igényelte volna, hogy a Dareiosz-ház egyes leszármazottainak története között határozott legyen az átmenet, illetve a különbségek ábrázolásban is megmutatkozzanak a karakterek között, amit azonban szinte egyáltalán nem kaptam meg. Nagyon összecsapott az egész. Végig olyan érzésem volt, hogy az alkotó csak azért csinálta az egészet, mert kellett neki a pénz, így valamit csak kierőltetett magából, és odadobta az olvasók elé. Kár érte, mert sokkal jobban kidolgozva még működhetne is a történet. Egyedül néhány képi beállítás és történeti momentum, Xerxes drámája az elején volt az, aminek mélyén pislákolt valami értékelhető, de ez is hamar a feledésbe vész, és most is nagyon erősen el kellett gondolkodnom, hogy az eszembe jusson. Miller ennél a képregénynél nagyon nem tette oda magát.

Összességében a 300 egy jó képregény, hozzáillő ábrázolásmóddal és emlékezetes egysorosokkal. Ennek fényében a folytatás is lehetett volna élvezetes, de a Xerxes nem tud felnőni ezekhez az elvárásokhoz, sőt, fényévekkel elmarad tőle. Olyan volt, mintha nem is ugyanaz az alkotó jegyezné. Nagyon-nagyon kár érte, mert ebből az alapötletből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

A 300-at mindenképp ajánlom, főleg a film kedvelőinek, a Xerxes azonban nyugodt szível kihagyható, mert semmit sem tesz hozzá az alapműhöz, sőt, megkockáztatom, egy teljesen felesleges folytatás.

 

Értékelés:

 

300: 4


 

Xerxes: 1,5


 

 


 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése