A
Móra Kiadó 2017-ben pályázatot hirdetett ifjúsági és sci-fi novellák
megírására. A kiírásban arra kérték az indulókat, képzeljék el, hogy 2050
fiataljainak milyen gondokkal, kihívásokkal kell szembenézniük. Ezzel együtt gondolják
végig, milyen lenne az akkori Magyarország, és ábrázolják, milyen lesz 2050-ben
a világ. Ebből a kiindulópontból változatos értelmezések születtek, aminek az
eredménye ez a Sirokai Mátyás által összeválogatott és 2018-ban a Könyvhétre
kihozott antológia lett. A szerkesztő minél szélesebb merítést kívánt nyújtani
a szépirodalmi igénnyel megírt, kísérletező hangú sci-fi novellákból, a
pályázat útján bekerült szerzők mellett a kortárs szép- és fantasztikus irodalom
néhány már ismert (elismert), illetve feltörekvő íróját is felkérték, hogy
színesítse a kötetet.
Milyen lesz 33 év múlva a kamaszok
élete? Hogyan fest majd Magyarország 2050-ben? 13 fiatal író novellája kutatja
a jövőt a nagy sikerű, ifjúsági kategóriában Év Gyermekkönyve díjat nyert Jelen! című antológia folytatásában. Ezúttal is a
tizenévesek mindennapjai állnak a szövegek középpontjában a szerelmi sztoriktól
a családi problémákig, és egészen különös víziókról is olvashatunk. Droidnagyi
vagy gumicukorszív? Pacsirta formájú drón vagy virtuális gimi? A 2050 szerzői
nem ismernek lehetetlent!
A
leírásból kitűnik, hogy a kötet szerzői sokféle és sokrétű témát dolgoztak fel.
Szerteágazó irányba kalandozott az alkotó fantázia. De egy dologban mindegyik
írás megegyezik: a fókuszukban maga az ember áll, az emberi kapcsolatok, az
ember-gép kapcsolat, az ember kapcsolata a világgal, különböző népek kapcsolata
egymással vagy éppen a mesterséges emberek/intelligenciák helyzete, illetve,
hogy mikortól számít valami embernek. A jövőről alkotott víziók az ember köré
épülnek fel: a virtuális iskolák, a virtuális valóságok, a droidok jogai, az
örökbefogadás új értelmezése, a migráció a hétköznapok részévé válása, a
klímaválság, a gyász vagy éppen a droghasználat. Olyan témák, amik manapság
érdekelhetik a fiatalokat, így a kötet maximálisan teljesíti a célját. A
felkínált tematika megszólítja a fiatalokat, mert nekik íródott, ugyanakkor
ettől nem kevesebb, sőt, ugyanolyan összetett problémákat dolgoz fel, mint egy
felnőtteknek szóló gyűjtemény, csak a fiatalok szemén keresztül.
E
szempontrendszer szerint két novella kiemelkedett a többi közül. Az egyik Brandon
Hackett: Életjáték című műve, amely
erős sci-fi alapokról indulva beszél a zaklatásról, és érződik rajta, hogy a
szerző a jelenség pszichológiai hátterével is tisztában van, és ezt használja
is. A másik kedvencem Jassó Judit: Sors
bona című írása lett, ami a migráció problémáját járja körül egy indiai
kamasz fiú szemszögéből. Azonban ennél összetettebb a kép, mert megjelenik
benne a klímaválság és a körülmények miatt megváltozott örökbefogadási szokások
is, ezek pedig különösen érdekessé teszik ezt az írást. Mindkét novelláról
elmondható, hogy látszik rajtuk a munka és az adott témában való elmerülés, és
van szíve ezeknek a történeteknek. Ez utóbbi az összes novelláról elmondható,
de azok valamiért nem fogtak meg ennyire.
Két negatívumot tudnék említeni a történetek kapcsán. Az egyik, hogy
voltak bennük kidolgozott jövőképek, megálmodott jövőbeli világok, de a szerzők
nem mertek eléggé messzire menni. Ebből kifolyólag a legtöbb írás nagyon „mai”
volt, a kortárs technikai fejletségre, vívmányokra épült. A szóhasználat is
inkább a mai fiatalokra jellemző. A másik a meghívott szerzők írásaihoz
kapcsolódik. Míg egyes írók próbáltak igazodni a kötet tematikájához, és új
novellákat írtak a kötetbe, addig mások máshol már megjelent műveket hoztak ide
is, amiken érződött, hogy nem illenek a tematikába. Ezen történeteket csak
belepasszírozták az antológiába, de nem igazán illenek oda. Azt nem mondom,
hogy rossz írások lennének, sőt, mindegyik igényesen, választékosan megírt,
írástechnikailag jó szöveg, de nem ebbe a kötetbe valók. Ha ezen írók is új
szövegekkel rukkoltak volna elő, még jobb és egységesebb lehetett volna a
kötet.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
A
novellákról részletesebben:
Lapis
József: Protokoll
A
címben jelzett „protokoll” rögtön elindul, és az elején szűk keresztmetszetet
ad a novellának. Aztán ebből tágul ki és folyamatosan mutatja be a szerző által
elképzelt világot két kamasz, egy testvérpár szemszögéből. Köztük váltakozik a
nézőpont, így a szöveg elejét nehéz volt követni, mert nagyon egybefolyt, kinek
a szemszögében vagyunk éppen. Ez néhány oldal után ugyan helyére került, de nehézkessé
teszi az elejét. Aztán beindul és gördülékenyebbé válik, de a kezdés lomhasága
rányomja a bélyegét az írásra. Ennek ellenére megtetszett a felvillantott jövőkép,
de lehetett volna még csiszolni rajta.
Makai
Máté: A szürke program
Az
elején nem igazán tudtam, hová is akar kifutni a történet, de a végére minden
értelmet nyert. Közben egy kifejezetten érdekes háttérvilág sejlik fel, ami sok
mindent előre vetít, sejtet, de aztán nagy sajnálatomra szinte alig mutat meg
belőle valamit a szerző, mert inkább a főszereplőre koncentrál. Tobi problémája
és annak megoldása fontos, és végig rajta is van a fókusz, az író biztos kézzel
vezeti végig olvasóját a történetén. Ez érthető ugyan, de nekem kicsit kevés. A
végső következtetés viszont javít egy kicsit az összképen.
Brandon Hackett: Életjáték
Így kell a kezdőmondattal pontosan megfogalmazni az írói ígéretet!
Tökéletes! Az első oldalon pedig alá is támasztja a szöveg. Cyberbullying
2050-re hangolva némi cyberpunk beütéssel fűszerezve. Érződik rajta az erős
sci-fi alap, hogy abban van otthon a szerző igazán. Viszont a kidolgozott
háttérvilág mellett maga a zaklatás témája is jól kidolgozott, az érzelmek és a
motivációk jól kifejezettek mind a zaklatott (zaklatottak), mind a zaklató
oldaláról. Az azonban még ezeknél is jobban tetszett, ahogy a főszereplő
feldolgozza a vele történteket. Ez a megoldás is tökéletesen illik a világhoz,
így a lezárás is remek lett.
Farkas Balázs: Lánchídváros
A szerző sci-fi köntösbe öltözteti a veszteség témáját, ami ebben a
novellában főként az élők, ebben az esetben az elhunyt apa lányának
bűntudatában csúcsosodik ki. Erős fájdalom lengi körül az egész szöveget, ahogy
a kamaszlány próbálja feldolgozni a szülője halálát. Ehhez a háttérben a kitalált
sci-fi alap jól asszisztál. Érdekes volt látni, ahogy a Lánchídváros
megelevenedik a kifejezőre sikerült leírásokból.
Moskát Anita: Gumicukorszív
Egy újabb halott apa áll a Gumicukorszív
középpontjában. De itt nem egy tinédzserlány magányos szenvedésén van a
hangsúly, mint a Lánchídvárosnál,
hanem arról, hogyan alakította ez a történés az anyjával való kapcsolatát, aki a
megkérdezése nélkül hozott egy olyan döntést, ami nagymértékben kihat az
életére. A jogi vonal behozatala érdekes momentum, rávilágít a szerző által
megálmodott világ visszásságaira, és különleges színezetet ad a háttérnek.
Ennél azonban fontosabb az érzelmek kifejezése, és az erejük. Az írói hangot
viszont egy kicsit gyengének éreztem, néhol túl monoton és már-már nyers volt, nem
illett feltétlenül a novellához.
Lackfi János: Tervezett kapcsolat
Alapvetően nem rossz a szöveg, az írásmód kiváló, egységes a stílusa, sőt,
a felvetések, az ember tökéletességre törekvése vagy éppen a birtoklási vágya
fontos témák. De ez a novella számomra nagyon nem illett a kötetbe. A végén ki
is derült, miért: nem ebbe a kötetbe íródott, és már egyszer megjelent, ráadásul
nem is ifjúsági történet. Nem nagyon értem, miért válogatták be. Viszont tetszett
a csavar és a történet végső konklúziója, miszerint az élet nem lehet
megtervezett.
Bégányi Dániel: Vudu
Megragadni a tinikor hangulatát, ez a novella kiinduló gondolata, és a
szerző szépen végig is viszi. Tinik, tudatmódosító szerek, kusza gondolatok. A
történet szereplői már nem gyerekek, de nem is felnőttek. Akarnak valamit, de
nem figyelnek a másik jeleire, csak a cél elérése hajtja őket. Ez főleg a főszereplőre,
Gabára állt, akinek volt egy terve az estére, de arra nem számított, hogy ezzel
mit vált ki a szeretett lányból. A benne felgyülemlett, elfojtott frusztráció
és némi agresszivitás, a történések irányításának vágya is kibukott
belőle a történet folyamán. Ez pedig még jobban kifejezésre jutatta a történet
alapgondolatát, a tinikor eszenciájának megragadását. A sci-fi háttér ehhez
csak asszisztált, díszletet adott, azonban ez érthető egy alapvetően
karakterközpontú novellánál.
Zelei Bori: Hangyafarm
Ez a történet a szerelmi háromszög kliséjét ragadja meg, bár nem a
klasszikus értelmében. A főszereplő lány a testi vágya és a szerelem között
őrlődik. Az egyik fiút ezért csak egy röpke kaland erejéig akarja, a másikat
viszont szereti, és a lelki beállítottságához is közelebb áll. Végül döntésre
is jut. A főszál mellett megjelenik a sci-fi háttér, de ez ugyanúgy csak
díszlet, mint a Vudunál. Ez a novella
is játszódhatna bármikor. Ebben is megjelenik a droghasználat, sőt, említés
szintjén a kapcsolaton belüli bántalmazás is, de ezek nem sokat adnak hozzá a
főszálhoz, így csak lógnak a levegőben. A szöveg nélkülük is működne. Úgy
hatnak, mintha a szerző azért tette volna bele őket, hogy megfeleljen a
kiírásnak, de igazából nem volt velük célja.
Gáspár-Singer Anna: Pacsirta
Ismét egy karakterközpontú írás. A lány gondolatait, érzelmeit állítja a
középpontba, de ebből kirajzolódnak a családi viszonyai is. Az anyja egyre
romló, már-már összeomlás közeli idegállapota, egy csalfa apa és egy barát
képe, akit talán szerelemmel szeret. Aztán jön a bizonyosság, egy olyan sejtés,
melyből kirajzolódnak az ok-okozatok, de a szerző okosan az olvasóra bízza a
hogyant. A sci-fi elemek itt is csak háttérként vannak jelen, de az nagyon
tetszett benne, hogy a világ kellőképpen kidolgozott, és sok minden kiderült
ebből a néhány oldalból. Némi disztópikus színezet is érezhető a sorok között.
Garaczi Zoltán: Hibbantak
Jeruzsáleme
Ennek az írásnak különösen a narrációja tetszett. Egyrészt kedvelhető
volt a kamasz fiú karaktere, akinek a szemszögéből látjuk a történetet,
másrészt illett a szöveghez, hogy a párbeszédek nem különültek el, hanem bele
lettek szőve a leíró részekbe. A felvázolt világ kidolgozott, a háttér is jól
átgondolt, bár a mű inkább szépirodalom, mint sci-fi, bár ez nem feltétlenül
probléma, mert a megfogalmazás is inkább szépirodalmi, ebből kifolyólag igényes
és szép. Az viszont rontotta az összképet, hogy a történet nem vezetett sehová,
a vége lógott a levegőben.
Jassó Judit: Sors bona
A novella alapötlete, a migráció nagyon tetszett, és mostanság még
aktualitása is van, ezért különösen érdekes volt, ahogy a szerző reflektál a
jelenségre, sőt, még tovább kis gondolja azt. Az eddig olvasott novellák közül
ennél éreztem azt, hogy teljesen átgondolt a láttatni kívánt jövőkép, és a
világ is gondosan kidolgozott. Mind az akkori éghajlat, mind a környezeti
problémák, mind a társadalom, mind a demográfiai viszonyok tekintetében
hitelesnek hat. Látszik, hogy a szerző mindenre odafigyelt. Összetett,
elgondolkodtató történet, erős háttérvilággal. Ezt pedig úgy éri el, hogy
közben mégis karakterközpontú, és a megálmodott világot a főszereplő szemén
keresztül látjuk, ami még intenzívebbé teszi a szöveg hatását.
Totth Benedek: Átkelés
Ez a történet is azok közé tartozik, amik eredetileg nem ebbe a kötetbe
íródtak, csak beleerőltették őket. Mivel fiatalok a főszereplői, még működhetne
is, de sajnos mégsem. Ez egy regény kiragadott fejezete, ami így, kontextus
nélkül kevés és befejezetlen. Ugyan a szerzőnek jól megy a hangulatkeltés, az
általa megrajzolt kilátástalan valóság is működik ezen a pár oldalon, de
érzésem szerint ez inkább játszódik egy alternatív múltban, mint a jövőben.
Szöllősi Mátyás: Gerely
Ez a mű szintén nem ehhez a kötethez íródott, de valahogy mégis jobban
illeszkedett az antológia tematikájába. Bár ez sem kelt olyan hatást, mintha a
jövőben játszódna, de a főszereplő haragjának és szerelmének leírásával jobban szól
a fiatalokhoz. A főszereplő karaktere szimpatikus volt számomra, mert nagyon
emberi volt, olyan, mint bármelyik hús-vér kamasz. Jól sikerült a kétségbeesésének
és külvilág felé irányuló dühének az ábrázolása.
A 2050 – Ifjúsági novellák a
jövőből című antológia összességében egy jó válogatás. Megmutatja, hogy a
hazai fantasztikum mennyire erős a kisprózában. Felvonultat egy sor tehetséges
fiatal szerzőt, akikre érdemes odafigyelni. A szövegeken látszik az alapos
gondozás. A pályázat útján bekerült szövegek legjava fiatalos és energikus, a
tapasztalt szerzők művei többnyire erősek és kiforrottak. Viszont az
olvasásélményt rontja, hogy a meghívott szerzők közül néhányan nem ehhez a
tematikához íródott szövegeket hoztak, amik emiatt kilógnak az egységes
összképből.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése