2020. október 11., vasárnap

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 – Ifjúsági novellák a jövőből


A Móra Kiadó 2017-ben pályázatot hirdetett ifjúsági és sci-fi novellák megírására. A kiírásban arra kérték az indulókat, képzeljék el, hogy 2050 fiataljainak milyen gondokkal, kihívásokkal kell szembenézniük. Ezzel együtt gondolják végig, milyen lenne az akkori Magyarország, és ábrázolják, milyen lesz 2050-ben a világ. Ebből a kiindulópontból változatos értelmezések születtek, aminek az eredménye ez a Sirokai Mátyás által összeválogatott és 2018-ban a Könyvhétre kihozott antológia lett. A szerkesztő minél szélesebb merítést kívánt nyújtani a szépirodalmi igénnyel megírt, kísérletező hangú sci-fi novellákból, a pályázat útján bekerült szerzők mellett a kortárs szép- és fantasztikus irodalom néhány már ismert (elismert), illetve feltörekvő íróját is felkérték, hogy színesítse a kötetet.

Milyen lesz 33 év múlva a kamaszok élete? Hogyan fest majd Magyarország 2050-ben? 13 fiatal író novellája kutatja a jövőt a nagy sikerű, ifjúsági kategóriában Év Gyermekkönyve díjat nyert Jelen! című antológia folytatásában. Ezúttal is a tizenévesek mindennapjai állnak a szövegek középpontjában a szerelmi sztoriktól a családi problémákig, és egészen különös víziókról is olvashatunk. Droidnagyi vagy gumicukorszív? Pacsirta formájú drón vagy virtuális gimi? A 2050 szerzői nem ismernek lehetetlent!

A leírásból kitűnik, hogy a kötet szerzői sokféle és sokrétű témát dolgoztak fel. Szerteágazó irányba kalandozott az alkotó fantázia. De egy dologban mindegyik írás megegyezik: a fókuszukban maga az ember áll, az emberi kapcsolatok, az ember-gép kapcsolat, az ember kapcsolata a világgal, különböző népek kapcsolata egymással vagy éppen a mesterséges emberek/intelligenciák helyzete, illetve, hogy mikortól számít valami embernek. A jövőről alkotott víziók az ember köré épülnek fel: a virtuális iskolák, a virtuális valóságok, a droidok jogai, az örökbefogadás új értelmezése, a migráció a hétköznapok részévé válása, a klímaválság, a gyász vagy éppen a droghasználat. Olyan témák, amik manapság érdekelhetik a fiatalokat, így a kötet maximálisan teljesíti a célját. A felkínált tematika megszólítja a fiatalokat, mert nekik íródott, ugyanakkor ettől nem kevesebb, sőt, ugyanolyan összetett problémákat dolgoz fel, mint egy felnőtteknek szóló gyűjtemény, csak a fiatalok szemén keresztül.

E szempontrendszer szerint két novella kiemelkedett a többi közül. Az egyik Brandon Hackett: Életjáték című műve, amely erős sci-fi alapokról indulva beszél a zaklatásról, és érződik rajta, hogy a szerző a jelenség pszichológiai hátterével is tisztában van, és ezt használja is. A másik kedvencem Jassó Judit: Sors bona című írása lett, ami a migráció problémáját járja körül egy indiai kamasz fiú szemszögéből. Azonban ennél összetettebb a kép, mert megjelenik benne a klímaválság és a körülmények miatt megváltozott örökbefogadási szokások is, ezek pedig különösen érdekessé teszik ezt az írást. Mindkét novelláról elmondható, hogy látszik rajtuk a munka és az adott témában való elmerülés, és van szíve ezeknek a történeteknek. Ez utóbbi az összes novelláról elmondható, de azok valamiért nem fogtak meg ennyire.

Két negatívumot tudnék említeni a történetek kapcsán. Az egyik, hogy voltak bennük kidolgozott jövőképek, megálmodott jövőbeli világok, de a szerzők nem mertek eléggé messzire menni. Ebből kifolyólag a legtöbb írás nagyon „mai” volt, a kortárs technikai fejletségre, vívmányokra épült. A szóhasználat is inkább a mai fiatalokra jellemző. A másik a meghívott szerzők írásaihoz kapcsolódik. Míg egyes írók próbáltak igazodni a kötet tematikájához, és új novellákat írtak a kötetbe, addig mások máshol már megjelent műveket hoztak ide is, amiken érződött, hogy nem illenek a tematikába. Ezen történeteket csak belepasszírozták az antológiába, de nem igazán illenek oda. Azt nem mondom, hogy rossz írások lennének, sőt, mindegyik igényesen, választékosan megírt, írástechnikailag jó szöveg, de nem ebbe a kötetbe valók. Ha ezen írók is új szövegekkel rukkoltak volna elő, még jobb és egységesebb lehetett volna a kötet.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!


A novellákról részletesebben:

Lapis József: Protokoll

A címben jelzett „protokoll” rögtön elindul, és az elején szűk keresztmetszetet ad a novellának. Aztán ebből tágul ki és folyamatosan mutatja be a szerző által elképzelt világot két kamasz, egy testvérpár szemszögéből. Köztük váltakozik a nézőpont, így a szöveg elejét nehéz volt követni, mert nagyon egybefolyt, kinek a szemszögében vagyunk éppen. Ez néhány oldal után ugyan helyére került, de nehézkessé teszi az elejét. Aztán beindul és gördülékenyebbé válik, de a kezdés lomhasága rányomja a bélyegét az írásra. Ennek ellenére megtetszett a felvillantott jövőkép, de lehetett volna még csiszolni rajta.


Makai Máté: A szürke program

Az elején nem igazán tudtam, hová is akar kifutni a történet, de a végére minden értelmet nyert. Közben egy kifejezetten érdekes háttérvilág sejlik fel, ami sok mindent előre vetít, sejtet, de aztán nagy sajnálatomra szinte alig mutat meg belőle valamit a szerző, mert inkább a főszereplőre koncentrál. Tobi problémája és annak megoldása fontos, és végig rajta is van a fókusz, az író biztos kézzel vezeti végig olvasóját a történetén. Ez érthető ugyan, de nekem kicsit kevés. A végső következtetés viszont javít egy kicsit az összképen.


Brandon Hackett: Életjáték
Így kell a kezdőmondattal pontosan megfogalmazni az írói ígéretet! Tökéletes! Az első oldalon pedig alá is támasztja a szöveg. Cyberbullying 2050-re hangolva némi cyberpunk beütéssel fűszerezve. Érződik rajta az erős sci-fi alap, hogy abban van otthon a szerző igazán. Viszont a kidolgozott háttérvilág mellett maga a zaklatás témája is jól kidolgozott, az érzelmek és a motivációk jól kifejezettek mind a zaklatott (zaklatottak), mind a zaklató oldaláról. Az azonban még ezeknél is jobban tetszett, ahogy a főszereplő feldolgozza a vele történteket. Ez a megoldás is tökéletesen illik a világhoz, így a lezárás is remek lett.


Farkas Balázs: Lánchídváros

A szerző sci-fi köntösbe öltözteti a veszteség témáját, ami ebben a novellában főként az élők, ebben az esetben az elhunyt apa lányának bűntudatában csúcsosodik ki. Erős fájdalom lengi körül az egész szöveget, ahogy a kamaszlány próbálja feldolgozni a szülője halálát. Ehhez a háttérben a kitalált sci-fi alap jól asszisztál. Érdekes volt látni, ahogy a Lánchídváros megelevenedik a kifejezőre sikerült leírásokból.


Moskát Anita: Gumicukorszív

Egy újabb halott apa áll a Gumicukorszív középpontjában. De itt nem egy tinédzserlány magányos szenvedésén van a hangsúly, mint a Lánchídvárosnál, hanem arról, hogyan alakította ez a történés az anyjával való kapcsolatát, aki a megkérdezése nélkül hozott egy olyan döntést, ami nagymértékben kihat az életére. A jogi vonal behozatala érdekes momentum, rávilágít a szerző által megálmodott világ visszásságaira, és különleges színezetet ad a háttérnek. Ennél azonban fontosabb az érzelmek kifejezése, és az erejük. Az írói hangot viszont egy kicsit gyengének éreztem, néhol túl monoton és már-már nyers volt, nem illett feltétlenül a novellához.


Lackfi János: Tervezett kapcsolat

Alapvetően nem rossz a szöveg, az írásmód kiváló, egységes a stílusa, sőt, a felvetések, az ember tökéletességre törekvése vagy éppen a birtoklási vágya fontos témák. De ez a novella számomra nagyon nem illett a kötetbe. A végén ki is derült, miért: nem ebbe a kötetbe íródott, és már egyszer megjelent, ráadásul nem is ifjúsági történet. Nem nagyon értem, miért válogatták be. Viszont tetszett a csavar és a történet végső konklúziója, miszerint az élet nem lehet megtervezett.


Bégányi Dániel: Vudu

Megragadni a tinikor hangulatát, ez a novella kiinduló gondolata, és a szerző szépen végig is viszi. Tinik, tudatmódosító szerek, kusza gondolatok. A történet szereplői már nem gyerekek, de nem is felnőttek. Akarnak valamit, de nem figyelnek a másik jeleire, csak a cél elérése hajtja őket. Ez főleg a főszereplőre, Gabára állt, akinek volt egy terve az estére, de arra nem számított, hogy ezzel mit vált ki a szeretett lányból. A benne felgyülemlett, elfojtott frusztráció és némi agresszivitás, a történések irányításának vágya is kibukott belőle a történet folyamán. Ez pedig még jobban kifejezésre jutatta a történet alapgondolatát, a tinikor eszenciájának megragadását. A sci-fi háttér ehhez csak asszisztált, díszletet adott, azonban ez érthető egy alapvetően karakterközpontú novellánál.


Zelei Bori: Hangyafarm

Ez a történet a szerelmi háromszög kliséjét ragadja meg, bár nem a klasszikus értelmében. A főszereplő lány a testi vágya és a szerelem között őrlődik. Az egyik fiút ezért csak egy röpke kaland erejéig akarja, a másikat viszont szereti, és a lelki beállítottságához is közelebb áll. Végül döntésre is jut. A főszál mellett megjelenik a sci-fi háttér, de ez ugyanúgy csak díszlet, mint a Vudunál. Ez a novella is játszódhatna bármikor. Ebben is megjelenik a droghasználat, sőt, említés szintjén a kapcsolaton belüli bántalmazás is, de ezek nem sokat adnak hozzá a főszálhoz, így csak lógnak a levegőben. A szöveg nélkülük is működne. Úgy hatnak, mintha a szerző azért tette volna bele őket, hogy megfeleljen a kiírásnak, de igazából nem volt velük célja.


Gáspár-Singer Anna: Pacsirta

Ismét egy karakterközpontú írás. A lány gondolatait, érzelmeit állítja a középpontba, de ebből kirajzolódnak a családi viszonyai is. Az anyja egyre romló, már-már összeomlás közeli idegállapota, egy csalfa apa és egy barát képe, akit talán szerelemmel szeret. Aztán jön a bizonyosság, egy olyan sejtés, melyből kirajzolódnak az ok-okozatok, de a szerző okosan az olvasóra bízza a hogyant. A sci-fi elemek itt is csak háttérként vannak jelen, de az nagyon tetszett benne, hogy a világ kellőképpen kidolgozott, és sok minden kiderült ebből a néhány oldalból. Némi disztópikus színezet is érezhető a sorok között.


Garaczi Zoltán: Hibbantak Jeruzsáleme

Ennek az írásnak különösen a narrációja tetszett. Egyrészt kedvelhető volt a kamasz fiú karaktere, akinek a szemszögéből látjuk a történetet, másrészt illett a szöveghez, hogy a párbeszédek nem különültek el, hanem bele lettek szőve a leíró részekbe. A felvázolt világ kidolgozott, a háttér is jól átgondolt, bár a mű inkább szépirodalom, mint sci-fi, bár ez nem feltétlenül probléma, mert a megfogalmazás is inkább szépirodalmi, ebből kifolyólag igényes és szép. Az viszont rontotta az összképet, hogy a történet nem vezetett sehová, a vége lógott a levegőben.


Jassó Judit: Sors bona

A novella alapötlete, a migráció nagyon tetszett, és mostanság még aktualitása is van, ezért különösen érdekes volt, ahogy a szerző reflektál a jelenségre, sőt, még tovább kis gondolja azt. Az eddig olvasott novellák közül ennél éreztem azt, hogy teljesen átgondolt a láttatni kívánt jövőkép, és a világ is gondosan kidolgozott. Mind az akkori éghajlat, mind a környezeti problémák, mind a társadalom, mind a demográfiai viszonyok tekintetében hitelesnek hat. Látszik, hogy a szerző mindenre odafigyelt. Összetett, elgondolkodtató történet, erős háttérvilággal. Ezt pedig úgy éri el, hogy közben mégis karakterközpontú, és a megálmodott világot a főszereplő szemén keresztül látjuk, ami még intenzívebbé teszi a szöveg hatását.


Totth Benedek: Átkelés

Ez a történet is azok közé tartozik, amik eredetileg nem ebbe a kötetbe íródtak, csak beleerőltették őket. Mivel fiatalok a főszereplői, még működhetne is, de sajnos mégsem. Ez egy regény kiragadott fejezete, ami így, kontextus nélkül kevés és befejezetlen. Ugyan a szerzőnek jól megy a hangulatkeltés, az általa megrajzolt kilátástalan valóság is működik ezen a pár oldalon, de érzésem szerint ez inkább játszódik egy alternatív múltban, mint a jövőben.


Szöllősi Mátyás: Gerely

Ez a mű szintén nem ehhez a kötethez íródott, de valahogy mégis jobban illeszkedett az antológia tematikájába. Bár ez sem kelt olyan hatást, mintha a jövőben játszódna, de a főszereplő haragjának és szerelmének leírásával jobban szól a fiatalokhoz. A főszereplő karaktere szimpatikus volt számomra, mert nagyon emberi volt, olyan, mint bármelyik hús-vér kamasz. Jól sikerült a kétségbeesésének és külvilág felé irányuló dühének az ábrázolása.

A 2050 – Ifjúsági novellák a jövőből című antológia összességében egy jó válogatás. Megmutatja, hogy a hazai fantasztikum mennyire erős a kisprózában. Felvonultat egy sor tehetséges fiatal szerzőt, akikre érdemes odafigyelni. A szövegeken látszik az alapos gondozás. A pályázat útján bekerült szövegek legjava fiatalos és energikus, a tapasztalt szerzők művei többnyire erősek és kiforrottak. Viszont az olvasásélményt rontja, hogy a meghívott szerzők közül néhányan nem ehhez a tematikához íródott szövegeket hoztak, amik emiatt kilógnak az egységes összképből.

A kötetet ajánlom a sci-fi kedvelőknek és az ifjúsági irodalom felől jövőknek egyaránt, mert mindkét réteg megtalálhatja benne azt, amit keres egy ilyen kiadványban. Komolyan beszél különböző problémákról a fiatalok szemszögéből, ezzel az ifjúsági irodalom kedvelőit is megérinti, a sci-fiseknek pedig megmutatja, hogy attól még lehet minőségi egy könyv, hogy fiataloknak szól.


Értékelés: 4





----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!