O’Malleyt
a Scott Pilgrim képregényekkel ismertem meg, és már azzal a sorozattal a
kedvencemmé vált, ami a Seconds-zel csak fokozódott. Nem először olvastam ezt a
képregényt, és nem is utoljára. Röviden: szeretem minden oldalát. Mind a
képeket, mind a szöveget. A rajzstílus számomra olyan, hogy egyszerűen néznem
kell. Főleg az emberek rajzolása, ami tetszik, a kialakításuk, minden apró
részlet, ami egy adott karaktert meghatároz. Ez a fajta ábrázolás már a Scott
Pilgrimnél is feltűnt, ami itt azzal egészül ki, hogy az egész kötet színes,
ami sokat hozzátesz az összképhez.
A
történetvezetéssel kapcsolatban, ami nagyon tetszett, hogy a szerző itt is
vegyítette a valóságot és a kitalált, fantasztikus, néhol enyhén horrorba hajló
elemeket. És milyen jól csinálja. O’Malleynek is, mint minden írónak megvan a
saját vesszőparipája, ami mindig visszaköszön a műveiben. Nála ez a fiatal
felnőttel problémái, útkeresése, amik teljesen hétköznapiak lennének, sőt
klisések, de ezeket megcsavarja azzal, hogy beletesz nem odaillő elemeket,
megmagyarázhatatlan eseményeket, amik végül mégis nagyon összeillenek
egymással. Ezek a fantasztikus elemek jól összesimulnak a valóságosakkal. Ezen
események közben a karakterei is fejlődnek, és végül tanulsággal is szolgál a történet, mikor az összekuszálódó szálak kisimulnak.
Az
alapszituáció egy jól ismert témát dolgoz fel újra: mi lenne, ha képesek
lennénk változtatni egy adott dolgon, ki tudnánk javítani a hibáinkat. Amolyan
pillangó effektus újratöltve. Viszont ez számomra nem vont le a történet
értékéből, mert ahogy a szerző a témához nyúlt az nagyon megragadott, és
egyszerűen O’Malleysen vagány. Ahogy egyre jobban összekuszálja, és aztán
kibogozza a szálakat az kellően izgalmas és fordulatos. Második olvasásra talán
még jobban élveztem, mint elsőre, noha ehhez az is hozzájárulhatott, hogy azóta
még jobb az angolom.
A
cím nagyon érdekes, mert több féleképpen értelmezhető: lehet második esélyként,
elvesztegetett pillanatokként vagy éppen repetaként (ismétlődés, újrázás)
értelmezni. Mindezek együtt jelen vannak a képregényben, de főleg a legelső,
ami szerintem dominál. Főleg, ha a főszereplő, Katie helyzetére gondolunk, aki
megélt már egy és mást, és szeretne a hibáin javítani. Itt visszakanyarodok
ahhoz, amit az alapszituációról írtam föntebb. Katie-ben nagyon erős a
változtatni akarás, nagyon szeretné kijavítani a hibáit, így amikor lehetőséget
kap az élete jobbítására, él is vele.
Azonban ezzel mindent összekuszál, és ha
lehet, még rosszabbá tesz. Ehhez hozzájönnek a természetfeletti lények és
történések, amik még tovább bonyolítják a helyzetet, de egyszersmind pont az
egyikük lesz az, aki végül kvázi megoldja a helyzetet, bár ehhez Katie-nek is
tennie kell nem is keveset. A történések közepette maga Katie is változik, sok
fontos felismerést is tesz, sokkal jobban figyel a dolgokra és emberekre maga
körül. Így vált a végére fokozatosan szimpatikussá számomra.
Összességében
a Seconds egy nagyon szerethető képregény, még annak ellenére is, hogy néhol
nagyon habos-babos az ízlésemnek. De a történet és a rajzolás ezt nagyon hamar
elfeledtette velem.
A
Scott Pilgrim rajongóinak mindenképpen ajánlom, nekik szerintem tetszeni fog.
Bár ez a történet egy kissé más, viszont a stílus hamisítatlan O’Malley. A
képregényekkel most ismerkedőknek is tudom ajánlani, mert annyira nem egy
nehezen emészthető darab, bár hátránya, hogy magyarul még nem elérhető, viszont jó hír, hogy a Fumax még ebben a hónapban kihozza Repeta címmel.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése