Gaura Ágnes: Embertelen jó

Bajban vagyok, mert nagyon akartam szeretni ezt a kötetet, főleg a bevezető elolvasása után. Nagyon tetszett, hogy a szerző írt a történetek keletkezéséről, ezzel némiképp bevonva az olvasókat az alkotási folyamatba. Azonban ennek ellenére nem tudtam maradéktalanul szeretni ezt a kötetet. A Szörnyek között novellák zöme nem igazán tudott megmozgatni, főleg azért, mert kissé döcögött az írásmód. Szerintem nem találta az író a fókuszt. Olyan érzésem volt, hogy random történetek kerültek egymás után, nem éreztem benne semmi koncepciót, sorrendiséget, ami a kötet többi részében megvolt. Csak egy-két novella volt, ami ebből a részből emlékezetes. Igazából örültem, mikor eljutottam a Boriverzumos novellákig, mert akkor újra eszembe jutott, hogy miért is szeretem Gaura Ágnest, mint írót. Ezekben a történetekben újra élt, visszajött a már jól ismert és általam nagyon szeretett írói hang, és ez kitartott a Moszkva téri történeteknél és a Szívhangok résznél is. Ez a három rész kedvenc lett, nem tudnék közülük igazán választania. Talán a Moszkva téri történetek felé húz a szívem, mert azok igazán különlegesre sikerültek.

Szörnyek között: misztikus valóság

Az első rész novellái voltak a leghullámzóbbak, bár a legkülönbözőbbek is. Látszott rajtuk, hogy jó az ötlet, de nem mindegyiknél éreztem jónak a kivitelezést. Viszont volt néhány írás, mi ebből a részből is nagyon tetszett. Az egyik ilyen rögtön az indító novella, az Advent után. Olvasás közben láttam magam előtt a képet, ami a novellát ihlette, nagyon jól sikerült megragadni a lényeget. A másik ilyen Az áttörés, ennek az alapötlete és a végkifejlete volt, ami egészen egyedi volt és megfogott. A Mindenki egyért a disztópikus western világával emelkedett ki nálam és végül az Embertelen jó, ami igazán kedvencem ebből a részből. Ennél maga az ötlet és a humor, ami miatt emlékezetes. Itt csillant meg először a kötet folyamán a szerző sziporkázó humora.

Boriverzum – „Magyar nyakba magyar szemfog!”

Mielőtt elkezdtem olvasni a kötetet, úgy gondoltam, hogy ez lesz a kötet csúcsa, ennél nem nagyon mehet följebb a tetszésem. Olvasás után azt mondhatom, hogy majdnem bejött az előzetes gondolatom, de a Moszkva téri történetek egy hajszállal jobban tetszettek, bár a szerző igazán a Boriverzumos részekben engedte el magát. Nehezen tudtam ezek közül a novellák közül választani, de talán a Bőrkabát lett a kedvencem. Bélát nem lehet nem szeretni. Érdekes volt Bori Vámpírcsapolóvá válásának története, ez mindig is érdekelt, és a Talpra, Bori! megadta rá a választ. Éljenek a fatalpak! A Démoni színjátékban az tetszett, hogy egy egyedi élménnyel bővítette a Boriverzumot.

Pokoli dimenzió: Moszkva téri történetek

Ez a legkülönlegesebb része a kötetnek, mind ötletek, mind hangulat, mind megvalósítás szintjén. Ezek a novellák ugyanis összefüggnek. Ezek a kapcsolódások nagyon jót tettek ennek a résznek. Kedvencem: Színes tangák

Szívhangok: Megállók a jövőben

Erre a részre az igaz leginkább, hogy magával ragadott. Az itt szereplő három novellára hangulatilag ugyanaz igaz; veszteség árad belőlük. A három történet, még ha máshol, más körülmények között is játszódik, számomra egy egységet alkot. Az Egész című novellát emelném innen ki, mert még napok múltán is elgondolkodtatott.

Összességében nem volt rossz kötet, de lehetett volna még mit csiszolni rajta, főleg az első részbe került írásokon. Viszont vannak a kötetnek kiemelkedő részei is, ami miatt mégis nagyon tetszett.

Gaura Ágnes rajongóknak mindenképp ajánlom ezt a kötetet. Akik most ismerkednének a szerzővel azoknak is ajánlom, bár azt figyelembe kell venni, hogy a boriverzumos részt, jobb a Vámpírok múzsája után olvasni. Annak ellenére is, hogy a novellák önállóan is értelmezhetők. Az első regény olvasása után azonban jobban élvezhetők.

Értékelés: 4

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!