2019. június 12., szerda

David Morrell: Amerika Kapitány: A kiválasztott


Amikor elkezdtem olvasni ezt a képregényt, az jutott eszembe rögtön az elején, hogy végre egy olyan történet, ahol a Kapitány karakteréhez egyedi megközelítéssel nyúlnak hozzá. Ez a benyomás szerencsére végig megmaradt. Az író új megközelítéssel nyúl egy katona karakteréhez, ami nem az első ilyen vállalkozás tőle, elég csak a Rambóra gondolnunk. A Nagy Marvel Képregény gyűjtemény Amerika Kapitány sztorijai közül eddig egyik sem ragadott ennyire magával, mint ez. Nagyon emberi és magára a Kapitányra, az általa képviselt értékekre koncentrál nem pedig az akcióra. Arra, hogy egy eszmét hogy lehet továbbörökíteni, milyen módon lehet elérni, hogy amit elért az életében, megmaradjon. Newman tizedes karakterén keresztül követhetjük nyomon ezt az átörökítést, és vele együtt csöppenünk bele az afganisztáni háborúba. Emiatt, noha maga a szerző azt írta a történetről, hogy szinte bárhová beilleszthető az idővonalon, én mégis úgy éreztem, hogy az Amerika kapitány: Új irány kvázi folytatásának tekinthető, még ha igazából nem is az. Főleg a hangulata miatt éreztem ezt.

Ami még magánál az ötletnél is jobban tetszett, az a rajzolás. Ritkán látok ilyen realisztikus ábrázolást. Néha olyan érzésem volt, mintha a való élet képeit látnám, a színezés is rájátszott erre, de főleg a hangulatra. A barnás, szürkés színek dominálnak, pont, mint az afgán sivatagban. Nagyon tetszett ez a megközelítés, tökéletes volt a történethez.


Fentebb már kitértem rá, hogy a történet egyedi megközelítése volt számomra kiemelkedő. A különböző szuperhősöknek sokféle haláltörténetet írtak már, de ritka az olyan, ami nem sablonos. A kiválasztott egy új megközelítést kapott, ami nagyon jól áll neki, és a szerző maximálisan élt is, az alapszituáció adta korlátok között, a lehetőségeivel. Persze, a Kapitány halála végeredményben tőle elvárhatóan hősies, de az odavezető út a lényeg, ami viszont a maga nemében zseniális. Ritka az olyan képregény, ami mély nyomokat hagy bennem, és aminél még hetekkel később is emlékszek a történetre, de ez egy ilyen darab, ami leginkább a megközelítésnek köszönhető. Ami röviden annyi, hogy Amerika kapitány, de inkább, amit ő képvisel másokban is ott van. Azt sugallja, hogy bárki lehet az.

Egyszerűnek és banálisnak tűnik, de ez a történet veleje, és erre épül minden más, és milyen jól teszi ezt. A történet íve jól követhető, minden szavának oka van. Végig jól építkezik a szerző, és jól használja a horgokat. Minden fejezet után bennem volt az érzés: Haladj tovább! Általában ott tudok hagyni bármikor képregényt, de ennél a csak még egy fejezetet effektus állt fenn, mikor meg a végére értem, olvastam volna még. Ha ír valamikor a szerző még képregényt, biztos el fogom olvasni.

Már föntebb említettem a rajzolást. Nagyon illett a történet hangulatához, mind az ábrázolás, mind a színek. A képek szinte éltek, mintha éppen pörögne egy film, valahogy filmvászonra kívánkozott. A filmszerű ábrázolás főleg a háborús részeknél volt érezhető, talán nem véletlenül. Ugyanakkor ezt ellensúlyozta az, amikor a Kapitányt jelenítették meg a katonai kórházban. Azok a rajzok sokkal befelé fordulóbbak, a belső lelkivilágra koncentrálnak, és ez sem véletlen. Minden rajznak megvolt a megfelelő funkciója, ezáltal jól kiegészítette a szöveget.

Összességében régen olvastam már olyan képregényt, ami ennyire megragadott és megmozgatott, ennyire emberközeli volt. Az emberi lélek bugyraiban vájkált, egy haldokló hősön keresztül, aki tovább akarta vinni az örökségét. Mindezt tette egyedi megközelítéssel, jó történetvezetéssel.

Ajánlom minden Kapi rajongónak, de olyan olvasóknak is, akik nem rajonganak a képregényekért, mert ez egy igazán jó történet, amit mindenképpen érdemes elolvasni.

Értékelés: 5



----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése