Amikor
elkezdtem olvasni ezt a képregényt, az jutott eszembe rögtön az elején, hogy
végre egy olyan történet, ahol a Kapitány karakteréhez egyedi megközelítéssel
nyúlnak hozzá. Ez a benyomás szerencsére végig megmaradt. Az író új
megközelítéssel nyúl egy katona karakteréhez, ami nem az első ilyen vállalkozás
tőle, elég csak a Rambóra gondolnunk. A Nagy Marvel Képregény gyűjtemény
Amerika Kapitány sztorijai közül eddig egyik sem ragadott ennyire magával, mint
ez. Nagyon emberi és magára a Kapitányra, az általa képviselt értékekre
koncentrál nem pedig az akcióra. Arra, hogy egy eszmét hogy lehet
továbbörökíteni, milyen módon lehet elérni, hogy amit elért az életében,
megmaradjon. Newman tizedes karakterén keresztül követhetjük nyomon ezt az
átörökítést, és vele együtt csöppenünk bele az afganisztáni háborúba. Emiatt,
noha maga a szerző azt írta a történetről, hogy szinte bárhová beilleszthető az
idővonalon, én mégis úgy éreztem, hogy az Amerika kapitány: Új irány kvázi
folytatásának tekinthető, még ha igazából nem is az. Főleg a hangulata miatt
éreztem ezt.
Ami
még magánál az ötletnél is jobban tetszett, az a rajzolás. Ritkán látok ilyen
realisztikus ábrázolást. Néha olyan érzésem volt, mintha a való élet képeit
látnám, a színezés is rájátszott erre, de főleg a hangulatra. A barnás, szürkés
színek dominálnak, pont, mint az afgán sivatagban. Nagyon tetszett ez a
megközelítés, tökéletes volt a történethez.
Fentebb
már kitértem rá, hogy a történet egyedi megközelítése volt számomra kiemelkedő.
A különböző szuperhősöknek sokféle haláltörténetet írtak már, de ritka az
olyan, ami nem sablonos. A kiválasztott egy új megközelítést kapott, ami nagyon
jól áll neki, és a szerző maximálisan élt is, az alapszituáció adta korlátok
között, a lehetőségeivel. Persze, a Kapitány halála végeredményben tőle
elvárhatóan hősies, de az odavezető út a lényeg, ami viszont a maga nemében
zseniális. Ritka az olyan képregény, ami mély nyomokat hagy bennem, és aminél
még hetekkel később is emlékszek a történetre, de ez egy ilyen darab, ami leginkább
a megközelítésnek köszönhető. Ami röviden annyi, hogy Amerika kapitány, de
inkább, amit ő képvisel másokban is ott van. Azt sugallja, hogy bárki lehet az.
Egyszerűnek
és banálisnak tűnik, de ez a történet veleje, és erre épül minden más, és milyen
jól teszi ezt. A történet íve jól követhető, minden szavának oka van. Végig jól
építkezik a szerző, és jól használja a horgokat. Minden fejezet után bennem
volt az érzés: Haladj tovább! Általában ott tudok hagyni bármikor képregényt,
de ennél a csak még egy fejezetet effektus állt fenn, mikor meg a végére értem,
olvastam volna még. Ha ír valamikor a szerző még képregényt, biztos el fogom
olvasni.
Már
föntebb említettem a rajzolást. Nagyon illett a történet hangulatához, mind az
ábrázolás, mind a színek. A képek szinte éltek, mintha éppen pörögne egy film,
valahogy filmvászonra kívánkozott. A filmszerű ábrázolás főleg a háborús
részeknél volt érezhető, talán nem véletlenül. Ugyanakkor ezt ellensúlyozta az,
amikor a Kapitányt jelenítették meg a katonai kórházban. Azok a rajzok sokkal
befelé fordulóbbak, a belső lelkivilágra koncentrálnak, és ez sem véletlen.
Minden rajznak megvolt a megfelelő funkciója, ezáltal jól kiegészítette a
szöveget.
Összességében
régen olvastam már olyan képregényt, ami ennyire megragadott és megmozgatott,
ennyire emberközeli volt. Az emberi lélek bugyraiban vájkált, egy haldokló
hősön keresztül, aki tovább akarta vinni az örökségét. Mindezt tette egyedi
megközelítéssel, jó történetvezetéssel.
Ajánlom
minden Kapi rajongónak, de olyan olvasóknak is, akik nem rajonganak a
képregényekért, mert ez egy igazán jó történet, amit mindenképpen érdemes
elolvasni.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése