Az
írónőtől először A múlt bűneit (ITT írtam róla)
olvastam (a felkérésért azóta is hálás vagyok a szerzőnek, mert e nélkül nem
ismerek meg egy kiváló írót), amit még Jud Meyrin álnéven jelentetett meg,
eredetileg a Magnusz Kiadónál, de azóta a NewLine kiadónál új kiadást kapott.
Ennél a könyvénél még éreztem némi döcögést, voltak benne agyonhasznált klisék,
de már itt is látszott, hogy a szerző tud írni, a stílusa magával ragadó,
kitűnően építi fel a karaktereket. Viszont itt még látszott, hogy nem az író
kvalitásaihoz illő a szöveggondozás meg az egyéb háttérmunkák, és nem tudott teljesen
kibontakozni.
Aztán
jött a Rózsakő – Kezdetek (ITT írtam a
novellákról), amit a szerző már a saját nevén, a NewLine Kiadónál jelentetett
meg, és már a borítón látszott, hogy minőségibb kiadás, mint Judit első könyve.
Ezt végül a szöveg is alátámasztotta. Az új kiadójánál jobban meg tudta mutatni,
hova fejlődött írás terén, és a mostani kiadója szöveggondozásban is nagy
előrelépést jelent. Ez a két novellát tartalmazó kötet kitűnő kedvcsináló a
Rózsakői rejtélyek sorozathoz. Megmutatja a két főszereplő hátterét, lefekteti
az alapokat azzal, hogy mindkettőjük életéből kiemel egy-egy fontos
fordulópontot. A szerző kiválóan rejti el benne a horgokat, hogy az ember úgy
érezze olvasás végén, minél hamarabb meg akarja kaparintani a sorozat első
kötetét. A két történet végéhez érve én is így jártam.
Most
pedig az író jóvoltából lehetőségem volt elolvasni a Holttest az Ambróziában című kötetet is, amely annyira jól
sikerült, hogy Megyeri Judit a kedvenc szerzőim közé lépett elő. A kötet az
elejétől kezdve magával ragadott, és ez egészen a végéig kitartott, sőt, ha úgy
vesszük, még tovább is, mert nagyon várom, milyen kalandokba keverednek még a
szereplők.
A bejegyzés további részében spoilerek
előfordulhatnak!
