Maxim lett a
Többek általból a kedvenc mellékszereplőm, így nagyon vártam, hogy olvashassam
a könyvét. Kissé tartottam tőle, hogy főszereplőnek túl sok lesz, de
szerencsére nem így lett, sőt, kellemes meglepetést okozott. Sikerült a
szerzőnek egyensúlyban tartania a karaktert, így nem esett át a ló túloldalára
vele, nem forgatta ki a jellemét, hanem még sikerült néhány réteget rápakolnia,
megmutatni a karakter mélységeit. Mert az első kötetből megismert fiú sokkal
többet tartogat, mint a Többek által alapján gondolná az ember. Ebben a
kötetben csak még jobban megszerettem.
Elsőre ezt a
könyvet teljesen másnak találtam, mint az előzőt, de ahogy haladtam előre, úgy
jöttem rá, hogy annyira mégsem más. Ugyanúgy borongós részek váltakoznak a
romantikus, lazább jelenetekkel, és ebben a kötetben is meghatározó érzelem
volt a fájdalom és a gyász is, ami kiegészült a lángoló szerelemmel. Két könyv
után arra a következtetésre jutottam, hogy a szerző nagyon jól tud hangulatot
teremteni, és ezt a képességét jól ki is használja. A gördülékeny stílusa
ugyanúgy megmaradt, sőt az első részhez képest még fejlődött is. Ennél a
kötetnél már sehol sem éreztem kapkodást vagy megakasztó jelenetet, mint az
első kötetnél. A kötetben elhelyezett horgok is sokkal jobban működnek,
észrevétlenül sodorják tovább az olvasót, emiatt szinte letehetetlen a könyv.
Emlegettem
fentebb a horgokat. Az egyik legegyszerűbb, és egyben legnagyszerűbb, hogy az
elején a múlt és jelen váltakozik fejezetenként, és ez már önmagában is
továbbolvasásra késztetett. Legalábbis az oldalamat majd kifúrta egy-egy
jelenbeli információ miatt, hogy mi is történhetett a múltban, emiatt nagyon
izgultam végig. Aztán összeértek a szálak, és a horgok is más természetűek
lettek, de nem kevésbé vittek előre a történetben. Ezek az apró részletek
mutatják, hogy mennyire jól összerakott ez a kötet. Ezt erősítik a különböző
fordulatok is, főleg a lezárás lepett meg, mert teljesen másra számítottam. Bár
ez a karakterek egymáshoz való viszonya alapján érthető és logikus fordulat,
azon a ponton nagyon jól kiütköztek az egyik karakter bizonyos jellemvonásai,
amire a karaktereknél térnék inkább ki. Itt elég annyi, hogy összességében egy
nagyon jó lezárásnak tartom a könyv végét.
A főbb
karakterek közül a Maxim, Nastya, Borisz hármast emelném ki, a mellék
karakterek közül az Anna-Tamás párost és Szását. Utóbbiakról röviden annyit,
hogy jó szinesítő elemei a történetnek, főleg Annának örültem, bár ilyen kis
koncentrációban Tamással sem volt bajom. Belőle ennyi pont elég volt. Ketten
együtt viszont nagyon jól működtek szerintem sokkal jobban, mint a Többek
általban. Aki kicsivel több szerephez jutott, az Szása. Főleg az tetszett
benne, hogy végig támogatta mind Maximot, mind Nastyát, és sikerült igazán új
életet kezdenie, aminek nagyon örültem.
Visszatérve
a fő hármashoz az egymáshoz való viszonyulásukat már gyerekkorukban
meghatározták, főleg a szülők és a körülmények. Maxim és Nastya már akkor is
jól kijöttek egymással, Borisz pedig irigykedett Maximra, és mindent meg akart
szerezni, amit ő birtokolt, főleg Nastyát, és ez felnőttkorukra sem változott.
Ez társult brutalitással és dühkezelési gondokkal, ami alapvetően
unszimpatikussá tette számomra a karakter, bár mégis volt egyfajta stílusa, ami
miatt jól megírt karakternek tartom. Hozzá kapcsolódik az az utolsó fordulat
is, amit föntebb már emlegettem, ami "a mindent akarok, ami Maximé"
életfelfogásából adódott, és milyen jó volt, hohgy így történt. Áttérve a fő
párosra mind Nastya, mind Maxim a körülmények (a múltban bekövetkezet
tragédiák) áldozatai, és erre majdnem rámegy a kapcsolatuk lehetősége is, de
végül valahogy mégis kikeverednek a lelki sebeik és a maffia útvesztőiből és
újra elkezdődik köztük valami, ami egy szorosabb kapcsolattal (igazi családdá
válással) kecsegtet. Nagyon sok mindenem átmennek, mire eljutnak ideáig, ami
még igazibbá teszi az egészet.
Összességében
a Többek szerint egy olvasmányos, izgalmas és fordulatokban gazdag regény,
amiben a romantikát áthatja a fájdalom és a gyász, de mikor ezek némileg
elhalványulnak, akkor teljes tűzzel lángol.
Ajánlom
azoknak, akik olvasták az első kötetet, mert azoknak nagy valószínűséggel ez is
tetszeni fog. Azoknak az olvasóknak különösen, akik a Többek általban nagyon
szerették Maximot. Ajánlom még azoknak az olvasóknak is, akik szeretik a
komolyabb dolgokkal is foglalkozó romantikus történeteket, mert ez az ő
sorozatuk.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése