Egy
jó darabig kerülgettem ezt a könyvet, mert a borító nagyon tetszett ugyan, de
ez nem garantálja, hogy a tartalom ugyanolyan jó, így tologattam. Aztán ez a
könyv is bekerült azok közé, amit próbaképpen megvettem az ebbe a zsánerbe
tartozó könyvek közül. Ha már nyitni szerettem volna errefelé is, miért ne? A
fülszöveg alapján az alap téma nem bizonyult rossznak, és alapvetően működött a
könyvben is végig, habár megfűszerezték egy sor felesleges, indokolatlan
jelenettel. Főleg, az erotikus jelenetek indokolatlan nagy számára gondolok.
Volt köztük, ami kellett a történetbe, de volt, amit csak töltőelemnek éreztem.
Ennek ellenére, ami nálam nagyon vitte a történetet, azok a szereplők és a
lelki problémák leírásai, a téma kibontása. Blythe, Chris, Sabin, Eric, Estelle
és Zach mind remek karakterek, és nagyon a szívemhez nőttek. Miattuk vagyok
nagyon kíváncsi a folytatásra is. Reménykedek benne, hogy az írónő a
továbbiakban inkább a cselekményre koncentrál, és nem a szexjelenetek mennyiségére,
mert a stílusát nagyon megszerettem.
Az
alap egy komoly téma, a gyász feldolgozása, amit az elején jól be is mutat a
szerző Blythe-on keresztül. A főhősnő kezdetben csak sodródik az árral, nem
akar tudomást venni a problémáiról, és egyik egyetemi buliból a másikba esik,
miközben teljesen elhanyagolja magát. Mind a testi, mind a lelki szükségleteit.
Aztán egyik nap négy évvel a tragédia után, lemegy az egyetem közelében lévő
tóhoz és ott találkozik egy, a vízen kacsázó fiúval, Chrisszel. A nyitójelenet
zárása az egyik legszebb rész a könyvben annak ellenére, hogy pánikkal és
feszültséggel teli. Ez aztán lavinát indít el, és Blythe a gyógyulás útjára lép
Chris segítségével, aki érthetetlen módon húzódozik a lány közeledése miatt. Ez
az egész könyvön végigívelő huzavonát indít el a két főszereplő között, ami
önmagában egy hatalmas klisé lenne, ha nem derülne ki, hogy Chris még talán
Blythe-nál is mélyebb sebeket, visszafordíthatatlannak tűnő sérüléseket hordoz.
Ám ezek lassan, nagyon lassan derülnek ki a történet során a lány problémájával
ellentétben, ami végig egyértelműen fókuszban van. Így a gyász mellett
megjelenik a történetben a másik meghatározó téma, a családon belüli erőszak,
ami meghatározza Chris és a testvérei életét, viselkedését. Utóbbira az egyik
legfájdalmasabb példa Sabin kiborulása hálaadáskor. Az a kaotikus jelenetsor
jól megmutatja, mennyire sérültek mindannyian, és azt is, hogy a vele történtek
ellenére Blythe még normálisnak mondható mellettük. Harmadikként, bár csak
mellékszálként megjelenik a hazukság-megbocsátás témaköre James, Blythe öccse
által, aki eltitkol egy fontos dolgot a nővérétől, szándékosan hallgatva el az
igazat, ezzel még mélyebbre taszítja a nővérét, aki később megbocsát, de a kapcsolatuk
lassan normalizálódik, és talán soha nem lesz olyan, mint azelőtt.
A
cselekményhez kapcsolódnak a negatívumok. Ezek pedig a néhol indokolatlan,
néhol logikátlan szexjelenetek. Utóbbi kategóriába tartozik rögtön az első
erotikus jelenet. Egy szűz lány nem éppen így viselkedik, ahogy Blythe abban a
jelenetben, így számomra bárhogy volt is megírva maga a jelenet, egyébként jól,
hiteltelenné vált. De egy-két szexjelenetet leszámítva nem kellett volna a történetbe
több, mert véleményem szerint nem illett a komoly témákhoz. Ezért töltelékeknek
éreztem ezeket.
Ami
viszont sokat mentet a történeten, az a komoly témák mellett a karakterek. Főleg
Sabin, aki lyukat beszél bárkinek a hasába és lehengerel bárkit, illetve
menthetetlen művészlélek, ami nagyon jól állt neki. Azonban ő is a legsérültebb
karakter a testvérek közül. Ez a kettőség sokszor kiütközik, és ez teszi Sabint
a történet egyik, de talán a legösszetettebb karakterévé. A másik három testvér
közül Estelle még az, akit kiemelnék. Nagyon megkedveltem Blythe
szobatársaként. Melegszívű barát és egy igazi különc. Igaz, hogy ezzel a sérült
lelkét leplezi, de mégis szerethető és igazi támaszt nyújt a főhősnőnek, még
akkor is, amikor Chris éppen lepattintja. Bírtam a feneketlen táskáját, amiből
mindig előhúzott egy-egy szükséges ruhát vagy cipőt. Haláli egy nőszemély.
Összességében
egy olyan olvasmány, ami kedvemre való volt, komoly témákat dolgoz fel, jó
karakterekkel. Egy kissé az erotikából kellett volna visszavenni.
Mindenképp
ajánlom azoknak, akik egy komoly témájú NA könyvet szeretnének olvasni, erotikus
jelenetekkel fűszerezve. Azoknak is, akik most ismerkednek a zsánerrel, mert ez
még egy nagyon is vállalható darab ebből a műfajból.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése