Kettős érzésekkel tettem le a könyvet, mert egyrészt a Juli vagyok, könyvmoly egy nagyon szórakoztató, jó alapötletű, elbűvölő olvasmány, másrészt néhol vontatottnak és önismétlőnek érződött, ami sokat rontott az összképen. Kicsivel kevesebb könyves álompasi és világ jót tett volna a könyvnek.
Ecsédi Orsolya nem volt ismeretlen számomra, mert korábban mind a hét Könyvmolyképzőnél megjelent könyvét olvastam már, így régi ismerősként üdvözöltem a stílusát és az írásmódját. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kisebb gyereknek írt könyvei után mit tud nyújtani az ifjúsági korosztálynak, és összességében nem csalódtam, mert a célközönség odáig lesz ezért a könyvéért is. Alapvetően én is szerettem, pedig a közepe táján szerintem kissé leült a történet.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!